A Tűz és Jég Dala 4.
"A Varjak lakomája méltó folytatása George R. R. Martin világhírű fantasyciklusának, A tűz és jég dalának. A Trónok harcában megjelenő, az ősi királyságot szétszakító kegyetlen erők, a Királyok csatájának kísértetei, vademberei és boszorkányai, a Kardok viharának a másvilágról előretörő inváziója után a ciklus negyedik kötetében Martin ismét egy sokszereplős, tabudöntögető művel rukkolt elő.
Az ősi Westeros földjén lassan véget ér a hosszú, véres háború, Észak ifjú királya halott, családja ősi székhelye romokban hever, a sebeiket nyalogató hadvezérek és királyi házak meghúzzák magukat. A nyugalom azonban látszólagos – a koncért mások is vetélkednek. A Vas-szigetek harcias népe a Hét Királyság zöld földjeire vágyik, miközben a kikötőkben egyre több tengerész regél a Sárkánykirálynőről és három sárkányáról…A Varjak lakomája a sorozat előző köteteitől megszokott színvonalú, lebilincselő és egyben felkavaró olvasmány."
Már a Kardok vihara olvasása óta érett a folytatás elolvasása,de valamiért mindig halogattam,bár lehet,hogy csak az új rész megjelenésére vártam. Akárhogy is volt,egy kis csalódottságot éreztem,mikor letettem a könyvet.Nem elsősorban azért,mert ez csak egy "fél rész",és nem volt benne a kedvenc szereplőim többsége,hanem mert egyszerűen nem jutunk vele sehová.Martin nyújtja mint a rétest,talán még maga sem tudja mit akar,vagy annyira beleszerelmesedett a sorozatába,hogy minden egyes percet ki akar használni.Ezt vehetjük szó szerint is,hiszen minden egyes alkalommal,mikor egy szereplő eszik,pontos leírást kapunk annak mikéntjéről.(komolyan,ha még egy fogást részletez,a falhoz vágom)Emellett volt,hogy egy nézőpontkarakter fejezetei percre pontosan ott folytatódtak,ahol abbamaradtak,ezzel csak az a gond,hogy az egész fejezetben alig történt pár órányi,vagy egy napnyi esemény.Ezzel nem oda akarok kilyukadni,hogy nem szeretem Martin stílusát,sőt kifejezetten imádom,de azért ami sok, az sok.Szeretem látni,hogy egy könyv hova tart,és akármennyire is élvezem,kell hogy lássam a fényt az alagút végén,különben eltévedek.A Tűz és Jég Dalánál már nem is látok egy kis fénycsíkot sem.Most sokan biztos azt gondolják,ha annyira szeretem a sorozatot akkor miért nem örülök,hogy milyen hosszú.Hát csak azért mert a jó öreg George már jócskán benne van a korban,és ha nekem úgy dobja fel a bakancsát,hogy nem tudom meg mi lesz a kedvenceimmel,kiszedem a föld alól,megcsapkodom és megíratom vele az utolsó részeket!!!
Visszatérve a Varjakhoz,annyira azért mégsem lett rossz,mint sokan állítják.Előtérbe kerülnek az eddig hanyagolt emberek és helyszínek,valamint újakat is megismerhetünk. Bár itt volt egy dolog ami engem nagyon zavart. SPOILER minek hoz be Martin új szempontkarakter,ha 2-3 fejezet után úgyis megöli? Aztán azzal hogy egy-egy karaktert más néven nevez a különböző fejezetek elején... azt sem tudtam sokszor,hogy ez most ki a fene.SPOILER Az új helyszínek közül nekem talán a bravosi és dornei keltette fel az érdeklődésemet.
A szereplők sok változáson mennek keresztül,igaz van aki csak visszafejlődik.Az eddigi kedvenceimet tekintve: Sansa most már szinte felnőtt,és több rálátása nyílik a hatalmasok játszmájára,amiben lassan már maga is részt vesz,és nem olyan naiv mint 1-2 résszel ezelőtt.
Arya további sorsára nagyon kíváncsi vagyok,hisz a 'tanulmányait' épp hogy csak elkezdte.
Mostanra már Jaime is beért nálam a célba,Havas Jon híján ő volt most nálam a favorit.
A sokak által rühellt Cerseit... én is rühellem.Hogy valaki ennyire ostoba,vak és önző legyen,ahhoz már tehetség kell.Remélem kap egy kis meghurcolást a következő részekben.
Összességében tetszett a könyv,bár nem ezt mondanám a sorozat legkiemelkedőbb darabjának, de azért még megállja a helyét. És milyen jó,hogy megjelent a Sárkányok tánca, így legalább nekem nem kell éveket várnom a folytatásra.
5/4
Fordító: Pétersz Tamás, Novák Gábor
Kiadó: Alexandra
Kiadás éve: 2010
Oldalszám: 896
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése