Ha még nem olvastad az előző 2 részt(azonnal bepótolni!),akkor neked lehet,hogy pár helyen spoileres lesz!
Hát nem is tudom hogyan kezdjem,mert még mindig ki vagyok ütve tőle,annyira jó volt.Nem okozott csalódást.
Nagyon szeretem,ahogyan Weeks ír,sikerült neki elérnie azt,hogy éjfélig is fennmaradtak holott másnap hajnalban keltem. Szó szerint olvastatja magát,úgy voltam vele,majd a következő fejezet előtt leteszem,de akkor jött egy olyan fordulat,hogy nem tehettem mást olvasnom kellett : )
Látom nem fogom tudni megírni a kritikát ömlengés nélkül. Szóval a történet tele van csavarokkal,sose tudhatod mi jön veled szembe a következő sorokban,nagyon izgalmas és eteti magát az egész.
Ez az a kötet,ahol a fantasy elemek a leginkább hangsúlyosak,de egyáltalán nem lettek eltúlozva. Kellő mennyiséget kapunk harcból,politikai cselszövésekből és ezek mellett az emberi kapcsolatok is előkerülnek.
A szereplők közül még mindig Kylar a fő kedvenc,sőt ha mondhatom az egyik legkedvesebb karakter az eddig olvasott könyveim közül. Nagyon jó látni,hogy mennyit fejlődött az első kötet óta,mégis a kezébe került hatalom és átélt dolgok után megmaradt önmagának. Hidegvérrel képes megölni embereket egy magasabb cél érdekében,akár még meg is öleti magát,de azért közben jut ideje arra,hogy az ellenség táborában az alvó őrszem cipőfűzőjét összekösse,és úgy tűnik,nála a hülyeség tényleg határtalan.
A második helyen holtverseny alakult ki Durzo és Vi között. Durzot most szerettem meg leginkább,hogy kicsit felengedett és megszabadult a terhei nagy részétől,és mint tudjuk mindig tartogat valami meglepetést az öreg. Amikor pedig Kylarral együtt vannak,azt nem lehet kibírni nevetés nélkül,nagyon jók ketten.
Vit már az előző részben is kedveltem, és még most is közel áll hozzám,vele viszonylag könnyű volt azonosulni.Szerencsére ő is jó irányba változott,igaz most többet sír - és kevesebbet káromkodik - de legalább megtanulta értékelni az embereket.Mindemellett én végi neki szurkoltam a szerelmi háromszögben,Elene-t valahogy sosem bírtam (SPOILER kegyetlen vagyok,de örültem,hogy meghalt a végén, és hogy egy kis remény villan Vi számára Kylarral kapcsolatban SPOILER)
Logant becsülöm,ő tényleg igazán királynak való ember. Doriannal úgy voltam,hogy annyira megváltozott,hogy már rühelltem róla olvasni.De Weeks itt is nagyon érzékeltette az őrületét,olyankor mindig Wanhope volt,és igazából ő az akit én nagyon utálok. A mellékszereplők közül voltak még akiket kedveltem,de most nem sorolnám fel mindnyájukat,mert sosem érnék a végére pl.: Mama K, Ariel nővér
Egy szereplő volt aki ebből a részből teljesen eltűnt - csak megemlítettek - az pedig Uly volt.Pedig szerintem nyugodtan kaphatott volna legalább egy kis részt - mondjuk megnéztem volna egy Uly Durzo találkozást.
És egyvalakit majdnem kifelejtettem. A fekete kakari-t.Nagyon jó humora van,és a Kylarral való "szurkálódásai" majdnem olyan jók mint a Kylar-Durzo párosé.
Két dolog volt amibe bele tudnék kötni.Az egyik,hogy a vége kicsit hippi találkozó jellegű volt,de ez nem nagyon vett le az értékéből.
A másik a fordítás. Először azt gondoltam,hogy én nem vagyok elég értelmes,hogy nem fogom fel minden egyes mondat jelentését,és hogy erősen koncentrálnom kell sok helyen,hogy tudjam,most mi a helyzet.Aztán pár napja olvastam egy elégedetlen blogger kritikáját,ahol világossá vált számomra,hogy nem én vagyok értetlen,hanem a fordítással akadtak gondok,(sajnos én nem olvastam az eredetit, így csak a magyar verziót ismerem,és ezért nem tudtam a dolgot hova tenni.) ráadásul nem is kevés. Jó pár helyen a mondatok magyartalanok,vagy mint kiderült pár szó vagy mondatrész egyszerűen be se került a magyar verzióba így valóban nem lett sok értelme a mondatnak.
Szóval ez a második dolog egy kicsit a könyv élvezhetőségének rovására ment,de ezt leszámítva az egyik kedvencem lett.
Amúgy nem tudom,ki hogy van vele,de én szívesen olvasnék egy könyvet az első kakari hordozókról.
Nagyon reménykedem abban,hogy nálunk is megjelentetik majd a Durzo előéletéről szóló rövid történetet és Weeks másik sorozatát is.
5/5
Fordító: Gazdag Tímea
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2011
Hossz: 688 oldal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése