Christopher Paolini: Eragon (újraolvasás)

Az örökség 1.

 "Az árván maradt, apjáról mit sem tudó Eragont nagybátyja neveli egy eldugott faluban. A tizenöt éves fiú (éppen ennyi volt a szerző is, amikor elkezdte írni a könyvet) egy éjszaka, vadászat közben tükörsimára csiszolt, rejtélyes kék követ talál, amely utóbb sárkánytojásnak bizonyul, és egy kék sárkány kel ki belőle. Ezzel Eragon élete egy csapásra megváltozik. Mint a sárkány gazdája, a Lovasok rendjébe emelkedik. A legendás Sárkánylovasok előző nemzedéke elpusztult a gonosz és rettentő mágusi hatalommal bíró Galbatorix király elleni harcban. Most az egyszerű falusi sihederre hárul a feladat, hogy megszabadítsa országát a kegyetlen zsarnokságtól. Segítője Saphira, a nőnemű sárkány, akivel gondolatátvitel útján kommunikál, és Brom, a rejtélyes öregember, a múlt titkainak tudója, aki a varázsláshoz is ért. Hosszú út áll előtte, tele izgalmakkal és felfedezésekkel – egy olyan világban, amelyet Tolkien könyveiből ismerhetünk, de amely friss életre támad, új vonásokkal gyarapodik, és egy szeretni való fiatal hőssel ajándékoz meg bennünket a kitűnő kamasz, Christopher Paolini könyvében."

Kb 4 éve olvastam először,és akkor is azért,mert a film után kíváncsi voltam a folytatására,és gondoltam legyen már meg az első is.De rá kellett jönnöm,hogy köze nincs a filmhez.Arról csak annyit,hogy nem olyan rossz film önmagában,de tényleg nagyon sok az eltérés a könyvhöz képest.
Mostanság nagyon vágytam valami sárkányos fantasyre, így biztosra mentem és elővettem ezt a régi nagy kedvencemet.

Paolini tizenpár évesen írta ezt a részt ami látszik is az íráson,de még így is mérföldekkel jobb,mint egy-két felkapott szerző "műve". Ennek ellenére nagyon élvezhető,mert egyszerűen,de mégis rendkívül kifejezően és izgalmasan ír.Voltak olyan részek,ahol nem sok minden történt,csak éppen A-ból B-be mentek a szereplők,de még akkor sem untam az olvasást.Sőt lehet,hogy ezek nélkül túlzsúfolt lett volna a történet, így viszont kaptunk rendesen felépített történetet és karaktereket. A világa egyedi volt,és kifejezetten tetszettek,hogy többféle lény feltűnik benne,és a tájak is nagyon jók amiket bejárhattunk.

Még mindig szeretem azokat a szereplőket,akiket az első olvasáskor a szívembe zártam - Saphira, Eragon, Brom - de vannak,akik eddig nem voltak rám nagy hatással,de most valami mégis megfogott bennük pl.: Solembum
Ezért érdemes egy jó könyvet többször olvasni,mert mindig tud mutatni valami újat.


 Feltétlenül szót kell ejteni a borítóról,ami valami gyönyörű lett - még én is rászántam egy nyaram,hogy lerajzoljam - jó hogy a magyar kiadó megtartotta az eredetit (balra lent egy későbbi angol kiadás borítója) Nemrég találtam meg a svéd verziót amit szintén elég jól sikerült,és most már legalább el tudom képzelni,hogy mekkora lehet Saphira Eragonhoz képest,mert ezzel mindig is gondjaim akadtak.

Összességében csak ajánlani tudom a sorozatot,mindenképpen érdemes elolvasni legalább egyszer.
A negyedik részt nem tudni,hogy nálunk mikor adják ki,de én szerintem előtte elolvasom a másik két részt is,mert jót tenne egy kis memóriafrissítés   : ) 

5/5

Eredeti cím: Eragon

Fordító: Bihari György

Kiadó: Európa Könyvkiadó 

Kiadás éve: 2006

Oldalszám: 526

Pat Walsh: Crowfield démona

"Crowfield átka ugyan már hónapokkal ezelőtt megtört, de William még mindig az apátságban él a szerzetesek közt. Most azonban már nincs egyedül: Crowfieldben maradtak az előző kaland során megismert barátok, a hob, és Shadlok, a zord tündér harcos is. Williamnek pedig ezúttal valóban nagy szüksége lesz a segítségre, ugyanis valami szörnyűséges dolog készülődik az apátságban. Senki sem tudja, mi lehet az, de bármi legyen is, a jelek szerint feltett szándéka, hogy elpusztítja Crowfieldet. Amikor pedig egy ősrégi tál kerül elő a templom padlója alól, a gonosz elszabadul, és Williamre hárul a feladat, hogy megmentse az apátságot."

Bár az első résztől nem estem hanyatt,azért olyan rossz se volt. Így mikor megláttam a második részt a könyvtárban gondolkodás nélkül leemeltem.
Ami az első részben tetszett - stílus,egyszerűség,maga a helyszín stb. - az itt is megmaradt,de maga a történet már nem volt olyan újszerű,mint ezelőtt.Szinte mindent kitaláltam,hogy mi fog történni,nem volt túl sok meglepetés és csavar.
A szereplők többsége kedves és szerethető,ennek ellenére nem kerültek közel hozzám,talán csak Walter testvér a hob.

Összességeben aranyos kis történet,néhány durva jelenettel tarkítva.Ha lesz folytatás azt is el fogom olvasni valószínűleg,mert kíváncsi vagyok,hogy mit tud még kihozni belőle az írónő.




5/3.5

Eredeti cím: The Crowfield Demon
Forditó: Hudácskó Brigitta
Kiadó: Lybrum Kiadó
Kiadás éve: 2011
Hossz: 286 oldal

Februári zárás

Elég jól sikerült visszafognom a "hörcsögöt",ugyanis ebben a hónapban egy darab könyvet sem vettem.Ilyen már tényleg elég régen volt.
Össz-vissz négy könyvet olvastam-amikről mind írtam- és George Mikes : How to be a Brit könyvét félbehagytam,mert nem akartam,hogy nálam maradjon.

Brent Weeks: Túl az árnyakon

"Azért küzdj, hogy győzz. Ne azért, hogy ne veszíts. Hogyan lehet választani két élet között? Hogyan döntheted el, feláldozod-e azt, akit szeretsz, azért, hogy megmenthess valaki mást? Kylar nekivág a lehetetlennek, hogy megmentse a barátai és talán az ellenségei életét. Egy istennő életére tör. Választhatsz becsület és barátság között? Te melyiket választanád? A szörnyetegek által ostromlott Cenaria romokban hever. Logannek két választása van: mindent kockára tesz, vagy elpusztítja a királyságot. Az Istenkirály is tervez valamit északon."




Ha még nem olvastad az előző 2 részt(azonnal bepótolni!),akkor neked lehet,hogy pár helyen spoileres lesz!


Hát nem is tudom hogyan kezdjem,mert még mindig ki vagyok ütve tőle,annyira jó volt.Nem okozott csalódást.
Nagyon szeretem,ahogyan Weeks ír,sikerült neki elérnie azt,hogy éjfélig is fennmaradtak holott másnap hajnalban keltem. Szó szerint olvastatja magát,úgy voltam vele,majd a következő fejezet előtt leteszem,de akkor jött egy olyan fordulat,hogy nem tehettem mást olvasnom kellett : )

Látom nem fogom tudni megírni a kritikát ömlengés nélkül. Szóval a történet tele van csavarokkal,sose tudhatod mi jön veled szembe a következő sorokban,nagyon izgalmas és eteti magát az egész.
Ez az a kötet,ahol a fantasy elemek a leginkább hangsúlyosak,de egyáltalán nem lettek eltúlozva. Kellő mennyiséget kapunk harcból,politikai cselszövésekből és ezek mellett az emberi kapcsolatok is előkerülnek.

A szereplők közül még mindig Kylar a fő kedvenc,sőt ha mondhatom az egyik legkedvesebb karakter az eddig olvasott könyveim közül. Nagyon jó látni,hogy mennyit fejlődött az első kötet óta,mégis a kezébe került hatalom és átélt dolgok után megmaradt önmagának. Hidegvérrel képes megölni embereket egy magasabb cél érdekében,akár még meg is öleti magát,de azért közben jut ideje arra,hogy az ellenség táborában az alvó őrszem cipőfűzőjét összekösse,és úgy tűnik,nála a hülyeség tényleg határtalan.

A második helyen holtverseny alakult ki Durzo és Vi között. Durzot most szerettem meg leginkább,hogy kicsit felengedett és megszabadult a terhei nagy részétől,és mint tudjuk mindig tartogat valami meglepetést az öreg. Amikor pedig Kylarral együtt vannak,azt nem lehet kibírni nevetés nélkül,nagyon jók ketten.
Vit  már az előző részben is kedveltem, és még most is közel áll hozzám,vele viszonylag könnyű volt azonosulni.Szerencsére ő is jó irányba változott,igaz most többet sír - és kevesebbet káromkodik - de legalább megtanulta értékelni az embereket.Mindemellett én végi neki szurkoltam a szerelmi háromszögben,Elene-t valahogy sosem bírtam (SPOILER kegyetlen vagyok,de örültem,hogy meghalt a végén, és hogy egy kis remény villan Vi számára Kylarral kapcsolatban SPOILER)
Logant becsülöm,ő tényleg igazán királynak való ember. Doriannal úgy voltam,hogy annyira megváltozott,hogy már rühelltem róla olvasni.De Weeks itt is nagyon érzékeltette az őrületét,olyankor mindig Wanhope volt,és igazából ő az akit én nagyon utálok. A mellékszereplők közül voltak még akiket kedveltem,de most nem sorolnám fel mindnyájukat,mert sosem érnék a végére pl.: Mama K, Ariel nővér
Egy szereplő volt aki ebből a részből teljesen eltűnt - csak megemlítettek - az pedig Uly volt.Pedig szerintem nyugodtan kaphatott volna legalább egy kis részt - mondjuk megnéztem volna egy Uly Durzo találkozást.
És egyvalakit majdnem kifelejtettem. A fekete kakari-t.Nagyon jó humora van,és a Kylarral való "szurkálódásai"  majdnem olyan jók mint a Kylar-Durzo párosé.

Két dolog volt amibe bele tudnék kötni.Az egyik,hogy a vége kicsit hippi találkozó jellegű volt,de ez nem nagyon vett le az értékéből.
A másik a fordítás. Először azt gondoltam,hogy én nem vagyok elég értelmes,hogy nem fogom fel minden egyes mondat jelentését,és hogy erősen koncentrálnom kell sok helyen,hogy tudjam,most mi a helyzet.Aztán pár napja olvastam egy elégedetlen blogger kritikáját,ahol világossá vált számomra,hogy nem én vagyok értetlen,hanem a fordítással akadtak gondok,(sajnos én nem olvastam az eredetit, így csak a magyar verziót ismerem,és ezért nem tudtam a dolgot hova tenni.) ráadásul nem is kevés. Jó pár helyen a mondatok magyartalanok,vagy mint kiderült pár szó vagy mondatrész egyszerűen be se került a magyar verzióba így valóban nem lett sok értelme a mondatnak.

Szóval ez a második dolog egy kicsit a könyv élvezhetőségének rovására ment,de ezt leszámítva az egyik kedvencem lett.
Amúgy nem tudom,ki hogy van vele,de én szívesen olvasnék egy  könyvet az első kakari hordozókról.
Nagyon reménykedem abban,hogy nálunk is megjelentetik majd a Durzo előéletéről szóló rövid történetet és Weeks másik sorozatát is.


5/5

Eredeti cím: Beyond the Shadows
Fordító: Gazdag Tímea
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2011
Hossz: 688 oldal