Paul Stewart - Chris Riddell: Wyrmeweald - Returner's Wealth

"Ez volt az akadály.A terméketlen földek.A wyrmeweald.Ahol kincs volt, és kell lennie.A visszatérők kincse.Meg fogja szerezni,vagy belehal abba hogy megpróbálja.

Fent magasan egy óriás tojás virít...
Egy gyönyörű lovas és az ő fehér-wyrmeje figyelnek.
Egy csapat vadász vár.
És egy új fióka születik.
Egyet elrabolnak.
Egyet megsebeznek.
És egy meg fog halni.
Ki lesz az?"

Szóval nagyon béna és gyér fordításomban így hangzik a fülszövege.Ez az a könyv,amire nagyon sokáig vártam,és nagyon sokat vaciláltam,hogy megvegyem-e.A szerzőpáros munkáit szeretem,és ez a könyvük is felkeltette a figyelmem - ha tőlük van valami az nálam nyert ügy+sárkányos -,de mivel magyarul nincs lefordítva,angoltudásomban pedig igen kételkedem tényleg nehéz volt a döntés. Győzött a mohóságom,de nem bántam meg.Nem nagyon szoktam ilyet csinálni,de leírom röviden,hogy hogy indul a történet.

Van nekünk egy furcsa világunk,ahol mindenütt wyrm-ek(sárkányok) vannak.Ezt a területet hívjak wyrmeweald-nek.Ez egy igen kihalt,kopár és igen veszélyes vidék,kb mint a sivatag.Ide kerül a mi kis főszereplőnk Micah a szomszédos vidékről,ahol nagyon sok a megművelt föld,és ő is egy ilyenen dolgozott, amíg rá nem jöttek,hogy beleszeretett a földesúr lányába,és ki nem dobták a birtokról.Ezek után elindul wyrmewealdba,mert pénzhez akar jutni,hogy hazatérve elvehesse a földesúr lányát.(azt hivják returnel's wealth-nek -hazatérők vagyona/kincse- amikor valaki valamilyen nagy értékű zsákmánnyal tér haza)Miután majdnem leesett a szikláról és majdnem szomjan halt,elér a pettyes sziklához,ahol valaki megsebesíti.Majdnem meghal,de mégsem mert Eli Halfwinter (egy afféle kereskedő/vándor,aki a wyrmekből készített dolgokkal kereskedik) megmenti az életét.Ezek után együtt folytatják útjukat, mígnem találnak egy sérült lányt,akinek fehér haja van,és sárkánybőrt visel...
A történet több szálon fut,ezért nehéz róla röviden írni,meg ha többet írok,akkor félek,hogy nem tudnám spoiler nélkül folytatni.

Szóval a történet érdekes volt,igaz helyenként voltak benne kicsit unalmasabb részek pl. mikor vándorolnak egyik helyről a másikra,de aztán megint jött valami,ami miatt izgulhattam.Nekem tetszett a megalkotott világ,ahol a sárkányok részesei a emberek mindennapi életének.Szerintem nem árulok el nagy titkot,ha azt mondom,hogy vannak olyanok,akik megülik a sárkányokat.Ez a kapcsolat tetszett ember és sárkány közt,ezekért mindig is oda voltam.
Voltak benne olyan részek,amit nem értettem,hogy hogy kerül ide,de aztán a végére minden szépen összeáll.Nem hiányzik belőle a szerelmi szál sem,tehát aki erre vágyik,azt is megkaphatja.

A szereplők szerethetőek,és annak ellenére,hogy a többségük szokásosnak mondható,van akinek a lelki világa sokat változik a történet során,és olyan témát feszeget,ami engem is érdekel.Legjobban Thrace-t kedveltem meg,főleg a végén.

Chris gyönyörű rajzaiból sajnos most nem láthattam annyit,mert csak egy-egy új fejezet elején van egy rajz a lap szélén,ami tök jól mutat,de el tudtam volna viselni többet is.(igaz hogy a végén van pár nagy kép,de én többet akarok :/ )

Mivel ez volt az első könyv amit angolul olvastam(most az easy readereket meg a Bleach mangát nem számoltam)az elején majdnem minden szót kiszótárazhattam volna -még szerencse,hogy itt van nekem a google fordító - főleg a tájleírásoknál,de később ez is könnyebb lett,és rájöttem,hogy nem kell minden egyes szót értenem.

Összességében élveztem az olvasást,mind a történet,mind az angolul való olvasás miatt.Igaz az utóbbi volt az oka,hogy ilyen lassacskán haladtam vele :(

Ui.: a borító nagyon tetszik,bár eredetileg a másik(lent)jobban tetszett,de már nem.A második rész(jobbra) februárban fog megjelenni,és én tuti,hogy azt is elolvasom :D

5/5

Kiadó: Corgi Childrens
Kiadás éve: 2011
Hossz: 432 oldal

Lauren Kate: Fallen

"Van valami fájdalmasan ismerős Daniel Grigoriban.
A rejtélyes és zárkózott fiú azonnal felkelti Luce Price érdeklődését, amint a lány meglátja a Sword & Cross bentlakásos iskolában. Ő az egyetlen jó dolog az intézményben, ahol tilos mobiltelefont használni, a többi diák nehéz eset, és minden mozdulatukat biztonsági kamerák figyelik.
Csakhogy Daniel nem akarja, hogy bármi köze legyen Luce-höz és mindent megtesz, hogy ezt nyilvánvalóvá tegye a lány számára. De Luce nem képes lemondani róla. Úgy vonzza a fiú, mint az éjjeli pillangókat a tűz fénye, és muszáj kiderítenie, amit Daniel olyan elszántan szeretne titokban tartani…
A veszedelmesen izgalmas és sötéten romantikus regény letehetetlen olvasmány és felülmúlhatatlan szerelmi történet."

Már 1-2 hete végeztem vele nagy nehézségek árán,csak lusta disznó voltam írni róla :)
Az igazat megvallva kb egy éve láttam valamelyik blogon,hogy az illető angolul olvasta,és nagyon tetszett neki,meg ezek alapján az én érdeklődésemet is felkeltette.Na azért annyira nem,hogy a megjelenés után meg is vegyem - most már tudom,jobban jártam- így e-könyvként olvastam.
Hát mit ne mondjak,hatalmasat csalódtam benne.Megeshet,ha nem ez lett volna az n+1. ilyen regény amit olvasok,akkor talán még tetszett is volna.Talán.

Kezdem a történettel.Értem én,hogy valami változásnak kell lennie a főszereplő életében,de már megint egy másik iskola?!A szokásos "megláttam és beleszerettem" találkozás.Ezeken kívül van benne jó pár logikai baki pl.:arról beszélnek,hogy Luce-t anno keresztényként nevelték,a suliban is a keresztények történeteit tanulják,erre bedobja nekünk,hogy újjászületett!Ha jól tudom - de javítson ki valaki ha nem -az újjászületés a hinduizmusban van,és nem tudom,hogy náluk mennyire vannak jelen az angyalok,de szerintem ritka példányok.
További nekem a történet teljesen kiszámítható volt,nagyon újat nem hozott.Talán a végén az a bizonyos szereplő halála,de olyan könnyedén siklott át e tragédia felett,hogy nem volt igazán súlya.

Mielőtt még tovább folytatnám a szapulást,elmondom,hogy néhány jó dolgot is találtam azért a könyvben.Ezek pedig: a prológus és az epilógus nagyon jó lett,(csak sajnos a bélés nem volt igazán jó) és a borító nagyon szépre sikerült.

A sorozatnak van még 2 része,ami kétséges,hogy elolvasom-e.

5/3

Eredeti cím: Fallen
Fordító: Farkas Veronika
Kiadó: Könyvmolyképző kiadó
Kiadás éve: 2011
Hossz: 336 oldal

Chris Riddell: Ottolina és a Sárga Macska

"Ismerd meg Ottoline Brown és legjobb barátja, Mr. Munroe történetét. Nincs oly trükkös talány, mely kifog e kettő furfangos agyán… Vakmerő és rafinált tolvaj garázdálkodik Nagy Város falai között, miközben értékes ölebek válnak köddé és cserélnek gazdát városszerte. Valamit tenni kell… Gyönyörű kivitelű, letehetetlenül sodró történet"

Azt ugye tudni illik rólam,hogy nagy rajongója vagyok a Paul Stewart-Chris Riddell párosnak,ezért amikor megláttam a Könyvmolyképzőnél,hogy meg fog jelenni az Ottolina,tudtam,hogy ez nekem kell.Aztán rájöttem,hogy ennyiért mégsem,inkább kivárom, míg meglesz a könyvtárnak.Sajnos valaki elhappolta előlem,de nem csüggedtem,szépen fogtam és előjegyeztem,és a múlt héten pár óra alatt ki is olvastam.

Igaz ilyen kicsi kis gyerekkönyvet nem nehéz gyorsan olvasni,de ezt még nagyon is élveztem közben.Mindig is csodáltam Chris rajzait, hihetetlen fantázia van a fejében képileg,de most kiderült,hogy írni is tud(persze a maga műfajára értem),nem csak rajzolni.

Kapunk egy aranyos kis történetet Ottolináról - aki szeret rejtélyeket és trükkös talányokat megoldani - és a barátjáról Mr. Munroe-ról - aki nem szereti az esőt és ha fésülgetik.Bár a tolvaj kiléte már akkor kiderül,ha ránézünk a könyvre,ettől függetlenül én igenis izgultam egy kicsit,hogy hogy alakulnak majd a dolgok.
A képi világot egyszerűen nem tudom leírni,olyan jó.És ahogy ezt kombinálja a szöveggel eléri a tökéletes hatást,ami nem csak egy kisgyereknél,hanem nálam is tarolt.Például ezeknél jól látjuk,hogy milyen kicsik is a szereplők a valójában;vagy az esős résznél az idő változását.(a képeket én csináltam ne tessék szidni őket,sajnos csak így tudom ezt megmutatni rendesen; kattintásra nagyobb lesz,úgy az igazi :D )


Ez csak az egyik dolog volt,ami nagyon tetszett.Aztán ott volt az,hogy olyan érzésem volt,hogy ha ezt olvasnám fel egy kisgyereknek,biztosan lekötné,és nagyon tetszene neki.Sokszor hallani véltem a fejemben,hogy valaki nekem is úgy meséli.

A szereplők nagyon aranyosak,és szerethetők,még a gonoszok is.A sok-sok eredeti dolog pl a medve a ruhák közt;az anyuka,aki mindig tudja mit csinál a kislánya holott földrészek választják el őket egymástól,és az újságpapírok szélén lévő hónaljszőr :D.Azért van benne tanulságos dolog is,vagy inkább olyan ami kicsit lelkizős: Ottolina elsírja magát mikor a képeslapokat nézegeti,és a szüleit hiányolja,erre Mr. Munroe odaviszi a hajkepét hogy a kislány fésülje ki a szőrét,mert attól mindig megnyugszik(igaz hogy Mr. Munroe nagyon utálja,de feláldozza magát).

Most annyi mindent tudnék még írni róla,hogy mi tetszett benne,de szerintem nem férne ki.Még csak annyit,hogy a fordítás nagyon jól sikerült,szépen játszik a többjelentésű szavakkal -"Párnarázó és Függönyigazgatóság" ők azok akik megigazítják a függönyt-,érdekesség még az hogy a könyvben minden fekete fehér,kivétel a piros dolgok.
Az egyetlen hibája a könyvnek,hogy elég drága,bár ha azt nézzük,hogy keménykötéses,és hogy milyen szép kivitelezés,akkor ezt elnézzük neki.Ha valahol megtalálom olcsóbban,biztos beszerzek egy példányt magamnak is,mert ezt fájó szívvel,de vissza kell vinnem a könyvtárba :(


5/5

Eredeti cím: Ottoline and the Yellow Cat
Fordító: Ludman Anita
Kiadó: Könyvmolyképző kiadó
Kiadás éve: 2011
Hossz: 172 oldal

Neil Gaiman: Farkasok a falban

"Lucy biztos benne, hogy farkasok élnek a házuk falában, és ahogy mindenki mondja: ha a farkasok egyszer kijönnek a falból, akkor vége. A családja azonban nem hisz neki… amíg egy nap a farkasok tényleg ki nem jönnek a falból.
De itt még nincs vége. Sőt, Lucy harca a farkasokkal csak most kezdődik. Egy kellemesen ijesztő, furcsa és féktelen történet felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt, Dave McKean különleges rajzaival."

Már azóta kíváncsi voltam erre a könyvre,mióta megjelent.Érdekes volt a borító,és a történet is.Kicsit csalódtam benne,de lehet,hogy túl sokat vártam annak ellenére,hogy tudtam,hogy ez egy gyerekkönyv.

Először ami nem tetszett:Rövid volt.Néhol a képen nem tudtam,hogy most az nő vagy férfi-például amit beillesztettem képet ott is-szerencsére a szöveg alapján kiderült a nemi hovatartozás.Maradtak megválaszolatlan kérdéseim mint Lucy-nak pl: minek lesz vége ha kijönnek a farkasok a falból?

Ami tetszett: A képek nagyon egyediek.Nem azt mondom,hogy minden egyes darab tetszett,de nagyon érdekes technikával készültek.Félig rajzos,félig fényképes(a nő pulóvere és a lekvárok)A hangulata nagyon jó,jól lett megszerkesztve a szöveg tagolása,érezhető a feszültség,várakozás.A fejemben volt,hogy hogy olvasnám fel-vagy nekem hogy kellene felolvasni-és nagyon jó volt :)

Összességében érdekes volt olvasni és nézni.A bátrabb gyerekeknek lehet nyugodtan mutogatni a képeket,a félősebb gyerekek lehet,hogy megijednének.(bár nem vagyok egy gyerekszakértő,de én még a boszorkánytól is féltem a hófehérkében)És a borítón azok a farkasszemek!Félelmetes :-O és még annyi,hogy én kicsit sokalltam az árát,ezért igényeltem a könyvtár segítségét :D

5/3

Eredeti cím: The Wolves in the Walls
Fordító: Pék Zoltán
Kiadó: Agave kiadó
Kiadás éve: 2011
Hossz: 56 oldal

Könyvtárban voltam...

Könyvgyújtó hajlamaim csillapítása érdekében - és hogy ne vegyek még egy könyvet - elmentem a könyvtárba,és amúgy is meg kellett hosszabbitatnom a tagságom.Próbáltam magam visszafogni,mert a suliban így is annyi tanulnivalót adnak fel,hogy 36 óra sem lenne elég egy nap.
Hogy mennyire sikerült a visszafogás ez mutatja:

Nail Gaiman: Farkasok a falban
Chris Riddell: Ottolina és a Sárga Macska
Jack London: Farkasvér
James Herriot: Apraja-nagyja megbabonázott
Winston Groom: Forrest Gump

Ebből az első kettőt már kiolvastam,ha sikerül megfenyíteni magam,bejegyzés is lesz hamarosan,de a hétvégén már biztosan.
Azt még hozzáteszem,hogy 2 könyvet sikerült nem elhoznom,és ez nálam már fejlődés :)

Díjat kaptam

"Szép blognak, melyekben van némi extra!" nevű dijat kaptam Szilvamagtól,amit még egyszer nagyon köszönök. 10 embernek kellene továbbadni,de akiknek én elküldtem volna,azoknak egy része már kapott ilyet,úgyhogy nem lesz meg a tíz.




Nekik küldeném a díjat,mert őket mindig szívesen olvasom,és ez arra enged következtetni,hogy valamit tudnak :D

Connie21 Könyvmánia
Nancy Book Heaven
Francica Olvasni jó!
Kelly Kelly olvas
Katamanó Katamanó olvasmányai
Pingi What a Girl Wants

Tonya Hurley: Szellemlány - Hazatérés

"Charlotte Usher, a Szellemlány akkor ébred rá, hogy a halál utáni élet nem egészen olyan, amilyennek várta, amikor a mennyország helyett a lelkiismeret hangjaként egy telefonos segélyszolgálatnál kell ügyeletet ellátnia. Ám hirtelen nagy szükség lesz a segítségére, amikor a Hawthorne Gimnázium kedvelt-gyűlölt szurkolólánya, Petula, és goth húga, Scarlet, fél lábbal a túlvilágon találják magukat. Charlotte segítsége akár az életükbe – vagy a halálukba – is kerülhet…"

Az első rész tetszett,és kíváncsi voltam még mit tud kihozni az írónő a szerintem teljesen jó és lezárt történetből.
Sajnos csalódnom kellett,az előző rész után sokkal jobbra számítottam.A cselekmény elég kiszámítható volt,tipikus amerikai tinifilmes fordulatokkal.Már a szellemvilággal kapcsolatos dolgok sem voltak annyira érdekesek,ugyanis erre most nem sok példa volt.A történet nagyon gyorsan lejátszódik,és a karakterek sem nőttek annyira a szívemhez,mint ezelőtt.

De mielőtt még nagyon lehúznám a könyvet,el kell mondani,hogy azért voltak jó részek is benne.Örültem,hogy az írónő elhagyta az "azért viselkedik így mert egy ribanc" típusú megnyilvánulásokat,de a stílus továbbra is könnyed és élvezhető maradt.Tele van tanulsággal és idézhető részekkel a könyv,a jó kis rajzokkal és híres mondásokról már nem is beszélve.Nagyon sok igazság és életbölcsesség van benne a gyerekek számára is érthető formában.

A könyvnek egyébként van még egy része,ami remélem jobban sikerült,de szerintem mindenképpen el fogom olvasni.


5/3,5

Eredeti cím: Ghostgirl - Homecoming
Fordító: Győri Dávid
Kiadó: Pongrác kiadó
Kiadás éve: 2010
Hossz: 282 oldal

David Safier: Pocsék karma

"Kim Lange tévébemondónő életének legboldogabb napján megnyeri a Német Televízió Díját. Sajnos azonban ugyanazon a napon egy orosz űrállomásról levált roncs maga alá temeti, és a halálát okozza.
A túlvilágon fejére olvassák bűneit: elhanyagolta a lányát, megcsalta a férjét, összességében túl sok rossz karmát gyűjtött be élete során, így valódi megértésre nem számíthat. Büntetésül hangyaként születik újjá, és ahhoz, hogy feljusson a reinkarnációs létrán, egy nagy adag jó karmára is szüksége lesz…
Az „átmeneti hangyaság” után elhízott sültkrumpli-árusként tér vissza az életbe. Épp időben ahhoz, hogy megakadályozza legjobb barátnője és volt férje egymásba szeressenek…"

Sok jót hallottam már róla,de valahogy nem vitt rá a lélek,hogy ennyi pénzt kiadjak érte.Aztán múltkor ott kacsintgatott a könyvtárban és nem lehetett otthagyni.

A történet nagyon egyedi,végre valami új,a stílus fantasztikus a humorával együtt, és még egy kis tanulság is van benne.
A történet lényegét a fülszöveg szépen bemutatja,és mint a többség gondolja egy ilyen újjászületés sok gondot és érdekes helyzetet hoz,amin persze az olvasó jókat nevethet(legalábbis én próbáltam diszkréten somolyogni a buszon és az osztályban,nehogy buggyantnak nézzenek).Persze jó ötlet nem elég,meg is kell valósítani,ami persze Safiernek sikerült is.Annak ellenére,hogy férfi,jól sikerült beleélnie magát egy nő szerepébe. Ha nem tudom,hogy férfi írta,simán beveszem,hogy nő.Kim karaktere szerethető,igaz sejtjük,hogy mi fog vele történni,mert ő egy tipikus fejlődő karakter,Casanova pedig sikeres segítőtárs volt.
A humora és a poénok nagyon jók,bár elég sok személyekre való utalást nem értettem,és ez helyenként zavart.
A tanulságot mindenki szűrje le maga,de a lényeg az,hogy fogadd el önmagad,a család a legfontosabb,és ne taposs a hangyákra!

Nem egy világmegváltó regény,de engem elszórakoztatott,és ezért majd keresni fogom a szerző többi könyvét is.

U.I.: muszáj volt az angol borítót is ideraknom,mert ez egy tünemény.A brémai muzsikusok jut róla eszembe :)

5/4,5

Eredeti cím: Mieses Karma
Fordító: Kosztolánczi Krisztina
Kiadó: Ulpius-ház kiadó
Kiadás éve: 2010
Hossz: 344 oldal

Jack London: A vadon szava

"Jack London híres kutyaregényei között is talán leghíresebb A vadon szava. Buckról, a kellemes, védett körülmények között felnőtt kutyáról szól, amelyet egy napon elrabolnak gazdájától. Hosszú és keserves utazás végén Kanada északi tájaira kerül. Kell ott a kutya, mert híre ment, hogy az érintetlen erdők mélyén aranyat találtak, és most csak úgy özönlik oda a sok szerencsevadász aranyásó. A kutyákat szánok elé fogják, úgy vágnak neki a hófödte tájaknak. Ilyen kutyaszánba kerül Buck is – és életét azontúl szörnyű viszontagságok, páratlanul izgalmas kalandok, felemelő, csodálatos események színesítik…"

Jack Londontól ez a második könyv amit olvasok,az első Az éneklő kutya volt,ami egész jó volt,ezért amikor a könyvtárban megláttam,elhoztam.Én nem ezt a borítós változatot olvastam,ami a képen van,hanem egy régebbi kiadást,amiben a címadó novella(?szerintem az)mellett még 3 másik van.A napkutyák ösvényén, Az élet szerelme és a Tragédia a messzi északon.Az összes történet bemutatja az északi életet,az élet kegyetlenségét,a küzdelmet a hideggel és a bennünk rejlő vadállattal.
A stílusa elég naturalista, sokszor túlságosan is,ezért nehéz megszeretni akármelyik szereplőt is,mert amint kezdünk megkedvelni valakit,tesz valami olyat,amitől unszimpatikus lesz.Sokszor kevés és túl lényegre törőek voltak a leírások,ami kicsit zavart.
Engem legjobban az északi élet és táj varázsolt el. A téli havas jelenetek engem mindig megfognak,van bennük valami varázslatos,és az egész könyv ilyenekkel volt tele.
A történetek közül a címadó tetszett leginkább,mert jobb szeretem Londonnak az állatokkal foglalkozó írásait,de azért még a napkutyák ösvényén is érdekes volt.

Amit nagyon el akarok olvasni az írótól,az a Fehér agyar,de sehol sem találtam, mígnem rá nem jöttem,hogy a Farkasvér ugyanaz csak a címe más,úgyhogy irány a könyvtár :)

5/3

Eredeti cím: The Call of the Wild
Fordító: Réz Ádám, Bartos Zoltán, Szász Imre, Tersánszky J. Jenő
Kiadó: Arión Kiadó
Kiadás éve: 2004
Hossz: 192 oldal

Viszlát augusztus... viszlát nyár!

Először is volt egy-két hét amíg nem volt internet,és elfelejtetem bejegyezni,hogy "könyvtárban voltam". Szám szerint 4db könyvet vettem ki,ami szerző és cim szerint pedig így mutat: Jack London: A vadon szava
David Safier: Pocsék karma
Tonya Hurley: Szellemlány – Hazatérés
Christina Dodd: A sötétség illata

A sötétség illatával végeztem,és írtam is róla,A vadon szavának pedig a végén járok.

Ebben a hónapban 12 könyvet olvastam,és kettővel gyarapodtam,de a képen azért van 3,mert a Black Beauty-t annak ellenére,hogy már júniusban megkaptam,még sehova sem írtam fel.A Gladiator-t a már említett játékon nyertem,a Wyrmewealdot pedig már nagyon vártam,csak ez még elég új nekem,hogy rendes angol könyvet olvassak - nem csak könnyítettet - ezért még lassacskán haladok vele Google barátom segítségével :)

Itt most megint sírhatnék egy sort,hogy vége a nyárnak meg minden,de inkább nem is akarok emlékezni erre :(