"Kétezer éve Bartimaeus még ereje teljében volt; csatákban legyőzhetetlen, és barátja a nagy mágusnak, Ptolemaiosznak.
Most azonban, földi csapdajában vergődve, s kitéve gazdaja, Nathaniel kénye-kedvének, az egykor oly félelmetes dzsin energiái elapadóban vannak. Időközben az álnéven bujkáló Kitty Jones titkon a varázslásról, a démonokról folytat tanulmányokat. Célja, hogy valamiképp vége szakadjon az emberek és a démonok közti örökös háborúskodásnak.
A Bartimaeus trilógia harmadik kötetében a történet évezredeken repíti át az olvasót. Bartimaeus, Nathaniel és Kitty sorsa beteljesedik. Kérlelhetetlenül kegyetlen mágusokkal, a mágia történetének legsötétebb összeesküvésével kell megküzdeniük, s ami a legrosszabb: egymással szemben is van elszámolnivalójuk."
A második rész után nem sokat vártam vele,és neki is estem.
Nem kellett benne csalódnom,talán még jobb is lett mint a 2.rész,bár volt vele pár gondom,amit később említek,de ezek inkább a szereplőkre vonatkoznak majd.
Most nem fogom megint leírni,hogy miért szeretem a sorozatot,csak azokat a dolgokat,amik most eszembe jutnak,mert sajnos nagyon lusta vagyok,és már hetekkel ezelőtt végeztem a könyvvel,csak még nem sikerült írnom róla.
A történet hozta a megszokott izgalmakat és fordulatokat.plusz pont jár arra,hogy megismerhetjük Ptolemaioszt Bartimaeus emlékein keresztül,betekinthetünk a kapcsolatukba és megismerhetjük a varázslók akkori életét.(igaz akkor még nem nagyon voltak varázslók,és inkább másnak hívták őket)
A lényeg szerintem a szereplőkön,döntéseiken és a jellemük változásán van.Vagyis nekem ez volt a fontos.
Bartimaeus kicsit leadott a szokott frissességéből és szókimondásából,de ezt betudtam a hosszú és fárasztó "szolgálati időnek".Egyre jobban kijött nála az előző részben említett beletörődés.Már nem ellenkezett annyira,és alig-alig szólogatott be.Ennek ellenére még mindig nagy kedvenc.
Kittynek ebben a részben sikerült kétes érzéseket keltenie bennem.Az elején még drukkoltam neki hogy a terve sikerüljön,de a későbbiekben már kezdett kicsit irritálni,de nem tudom hogy miért.
A végére hagytam azt,akiben a legnagyobbat csalódtam először negatívan,majd pozitívan.Ennek a résznek a kezdetén rühelltem Nathanielt azért ami lett belőle,és ahogyan másokkal bánik.Ez a leépülés már a 2.részben észrevehető volt nála,de nem ilyen mértékben.Sokszor megfojtottam volna,és egyéb durva dolgokat tettem volna azzal a tenyérbemászó képével.Ahogy haladtunk előre,és kicsit beleláthattam az érzéseibe,elkezdtem sajnálni őt,és megérteni pár hülyeségét.A végére sikerült nálam rendbe hoznia mindent,és az utolsó oldalakon majdnem meg is ríkatott.
A vége... igen,erre tényleg nem számítottam.Még most is hatni tud rám,de nem lövöm le a poént,aki olvassa az tudja,hogy miről beszélek.(én örültem volna,ha kicsit többet megtudhatunk a szereplők további sorsáról,de így is jó lett)
A sorozatot csak ajánlani tudom,és nagyon kíváncsi vagyok a 4.részre,igaz az csak Bartimaeus személyében kötődik a sorozathoz.Sajnos időpontot nem találtam arra,hogy magyarul mikor adják ki,de a kiadónál mer fent van az "előkészületben" lévő könyveknél Salamon király gyűrűje címen.
UPDATE: az Alexandra honlapján már előrendelhető,szept. 12.-re van kiírva.
5/5
Eredeti cím: Ptolemy's Gate
Fordító: Pék Zoltán
Kiadó: Animus Kiadó
Kiadás éve: 2005, 2011
Hossz: 494 oldal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése