"Mersz szeretni? Az életed árán is? Forks fölött mindig felhős az ég. Bella Swan, az érzékeny, zárkózott lány afféle önkéntes száműzetésre ítéli magát, amikor ide költözik apjához. Bella alapjáraton is mágnesként vonzza a bajt, ezúttal azonban nem csak a „mindennapi” csetlések-botlások fenyegetik. Hanem Ő… Ő, akinek aranyszín szeme van, titokzatos, szeszélyes, kiszámíthatatlan, félelmet keltő és biztonságot sugárzó. Ő, akit Edwardnak hívnak, mint valami ódivatú regény hősét. Ő, aki megmenti az életét. Ő, aki mégis a legnagyobb veszélyt jelenti Bella számára. Az indián rezervátumban furcsa, félelmetes mesék keringenek. És egy nap a legenda megelevenedik…"
Gondolom a történetet nem kell bemutatnom,bizonyára már mindenki elolvasta aki akarta.Most nem is ez a lényeg,hanem hogy miért olvastam el megint és milyen érzéseket váltott ki belőlem másodszorra.Tesómmal néztük a Vampires Suck(Vámpíros film)című paródiát és eszembe jutott,hogy már nem is emlékszem,hogy is volt az eredeti,ezért nekiálltam újra.
Még halványan dereng,hogy mit gondoltam mikor 1,5-2 éve először olvastam.Itt is előbb volt meg a filmes élmény,mint az olvasás.(Akkoriban még nem nagyon olvasgattam ilyen típusú könyveket,de évfolyamtársam ajánlotta,úgyhogy megvettem az első 2 részt)Emlékszem,hogy nagyon tetszett,teljesen odáig voltam és azt mondtam hogy ez a kedvencek-kedvence.
Most mire lement az Alkonyat-hőemelkedésem (nem,én nem voltam lázas,annyira nem vagyok rajongó típus) és már jó sok más történeten túl vagyok már másként látom a dolgokat.
A eleje jól indul azzal nincs különösebb gond,szépen vezeti be az egészet.Aztán megjelenik Edward,és az egész másról sem szól csak Edward szépségét,tökéletességét,fél-istenségét leíró ámuldozásról.Itt abba is hagytam egy ideig az olvasást,inkább mást kezdtem el.Aztán újra nekiálltam és akkor már kicsit kezdtek felpörögni az események és akkor már élvezhető volt.(Ez a pont talány az volt,mikor Bellát bemutatják Cullenéknak,eddig a pontig valahogy untam az egészet.)Ezek után már könnyű volt falni a sorokat,de aztán ott volt a vége,amit megint untam kicsit.
Kevesebb pozitívumot találtam mint negatívumot.Lehet,hogy azért mert másodszor olvastam,vagy kezdek kiöregedni ebből a műfajból,vagy már annyi ilyet olvastam,hogy már unom.
Kezdem a rosszal.A szerelmesek nagy része szerintem nem ilyen,mert ha így viselkednének,akkor tuti hogy száműznék őket a barátaik.(én valószínű hogy ezt tenném)Nem értettem,hogy Bella miért hanyagolja ilyen mértékben a "barátait" és Charliet Edward miatt.Kereshetett volna valami középutat,mert a könyv harmadától már csak vámpírunkkal enyeleg,a többiek meg vegetálnak.
A másik dolog ami már tényleg az idegeimre ment az nem más mint az,hogy mi a fenéért írja le minden 2.mondatban,hogy Edward milyen jól néz ki.Már az első alkalommal is megértettem,hogy ő egy félisten,gyönyörű,tökéletes,isteni,hibátlan és mindent jól csinál.Ja,és hogy Bella nem érti miért van vele.Bár ez a kérdés bennem is felmerült.Ha jobban belegondolok,Edward figyelmét Bella csak azért keltette fel mert finom falatnak tűnik, és mert nem látni bele a fejébe.Lehet,hogy ha az ő gondolatai is hallhatóak lennének már nem érdekelné Edwardot,mert már nem okozna akkora kihívást.Ezen a kérdésen unalmas óráimban majd még gondolkodom.
A jó dolgok azok,hogy Meyer tud úgy is írni,hogy az elfeledtessen velem minden mást az olvasáson kívül.Meg még talán az,hogy a megmásított vámpírok barátságosabbak a számomra(pl. Alice),igaz sosem bírtam őket én valószínű,hogy nem is fogom.
De azért szerintem kicsit már túlságosan fel van fújva ez az egész,és már csak a pénzről szól minden,a film,a tolltartó,a táska meg a zokni.
Kicsit hosszúra sikeredett a post,úgyhogy be is fejezném.A pontozás pedig átlegot képez az első is a mostani olvasásom között.
5/4.5
Eredeti cím: Twilight
Fordító: Rakovszky Zsuzsa
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2009
Hossz: 502 oldal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése