"Claire White nem mindennapi tinédzser. Claire White boszorka, méghozzá a tiszta vérű Utolsók egyike, akikből már alig néhány él a világon, ugyanis a boszorkányüldözők parancsára kegyetlen lények, a zsoldosok sorra végeznek velük.
A tizennyolc éves Claire, akinek a szülei kiskorában meghaltak, nehezen fogadja el másságát. Egyszerű, átlagos fiatal lány szeretne lenni. Gideont, öreg mentorát és jó barátját menekülés közben a szeme láttára öli meg az egyik legkönyörtelenebb zsoldos, és a lány élete ezzel örökre megváltozik.
A mély gyászt, a magányt és a depressziót egy baljóslatú, titokzatos srác felbukkanása töri meg. De miért fontos a félig démon, félig boszorkány Kellan Blacknek, hogy Claire-t ráébressze, mekkora varázserővel bír? És miért akarja megvédeni őt akár az élete árán is? Hogyan kénytelen szembesülni Claire a barátság mélységeivel, a szerelemmel, az árulással, a gyűlölet intenzitásával, az önmagába vetett hittel és saját erejével?
A fenyegetettség folyamatosan ott lebeg a lány feje felett, mint valami ködös árny…
Csak egyvalaki tudja, hogy a legnagyobb veszély egyre közeledik, és a tűz ereje mindent lángra lobbanthat."
Elég vegyes érzelmek kavarogtak bennem amikor letettem a könyvet.Ha jobban belegondolok az egész könyv egy kliséhalmaz,de annak kiváló.Beninának nagyon jó az írásmódja.Ez,és a kíváncsiságom volt az ami miatt végigolvastam.
Az eleje nekem eléggé vontatott volt.Szerencsére mire kezdtem volna feladni,beindult a történet,és onnantól már könnyen haladtam vele.Tetszett,hogy merte előhozni a boszorkányokat a most divatos lények mellett.(Az újdonságot mindig díjazom.)
A végére már úgy voltam,hogy én ezt már olvastam,csak más volt a körítés.Az utolsó nagy csata nekem nem igazán volt ínyemre,és pár dolgot máig sem értek.SPOILER például valahogy nem bírtam felfogni,hogy míg Clair szívszerelme ott küzd egy tucat zsoldossal,ő lazán sétálgat a másik két Utolsóval,és az ereje nagyságán csodálkozik,és mikor közelebb ér akkor sem rohan segíteni,pedig szerintem ez lenne a normális.SPOILER
Mindezek ellenére mikor az utolsó sort olvastam,úgy éreztem,hogy hasznos volt az olvasásával töltött idő.
DE mivel én olyan ember vagyok aki az utolsó lapig olvassa a könyvet,így a végére jutó ajnározást sem hagytam ki,bár lehet,hogy azt kellett volna tennem.Az oké,hogy tesznek a végére pár magasztaló véleményt,(lehet,hogy így könnyebb eladni szerintük) de könyörgöm 9 oldalnyit!Komolyan már úgy éreztem,hogy ezek miatt már nem is tetszik a könyv,mert én úgy vagyok vele,hogy amit az egekig magasztalnak vagy nagyon nagy felhajtást csapnak köré(ld. Alkonyat)az már nem is tetszik annyira.(9 oldalnyi ajánlásban egy rossz szó nem volt.Én azért szeretem,ha negatívumokat is írnak,persze nyomdaszöveget tűrő formában.)Úgy gondolom,hogy ezekkel azért vigyázni kellene,mert lehet,hogy nem csak én vagyok ezzel így.
Lehet,hogy most úgy tűnik,hogy most nekem ennyire nem tetszett A boszorka fénye,de nem erről van szó.Csak szerettem volna kifejteni ezt a kis problémámat.
5/4
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2010
Hossz: 486 oldal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése