Februári zárás

A február olvasás szempontjából nem volt valami sikeres,három heti betegség és az az utáni iskolai lemaradások(jelenleg is keményen pótolok) miatt.Így csak 6 könyvet sikerült elolvasnom,ami a januári 17db-hoz képest gyenge teljesítmény.
A vásárlási lázamat azért elég jól sikerült visszafognom,de így is már három könyvvel több van a polcomon.

U.i.:mindig csak az újonnan vett könyvek képeit rakom fel.

Ezeket olvastam:
Diana Wynne Jones: A vándorló palota
Benina: A boszorka fénye
Kathryn Lasky: A katlan titka
Stephenie Meyer: Twilight – Alkonyat
C. S. Lewis: Narnia Krónikái – A végső ütközet
Tite Kubo: Bleach 19.

És most már ezek is húzzák a polcom:
Diana Wynne Jones: A vándorló palota
Kathryn Lasky: A katlan titka
Tite Kubo: Bleach 19.

Tite Kubo: Bleach 19. The Black Moon Rising

"The long-awaited showdown between Ichigo and Byakuya Kuchiki has finally begun. Has Ichigo succeeded in mastering bankai, the highest level of power that a Soul Reaper can attain, to face Byakuya as an equal?"

*A régóta várt leszámolás Ichigo és Kuchiki Byakuya között végre elkezdődött.Sikerül-e Ichigonak elsajátítania a bankait,a legmagasabb szintet amit egy halálisten képes elérni,hogy egyenlőként nézhessen szembe Byakuyaval?*

Sokat gondolkoztam azon,hogy írjak-e erről a mangáról postot,de mivel ez az egyik kedvenc sorozatom és mert nagyon büszke vagyok rá,hogy angolul olvasom és a 3/4-ét megértem,ezért úgy döntöttem,hogy írok róla.Annyit azért elárulok,hogy nem teljesen sorban olvasom a köteteket,mert igen nehéz őket beszerezni,de mivel az anime változatot láttam ezért nem vesztem el a fonalat.

Akik nem ismerik a sorozatot,azoknak itt egy kis ismertető a wikipediáról:
"A történet azzal kezdődik, hogy Kucsiki Rukia, egy shinigami (halálisten) megjelenik Kuroszaki Icsigo szobájában. Meglepődik rajta, hogy Icsigo képes látni őt, mert a shinigamik és általában a szellemi lények a közönséges emberek számára láthatatlanok, csak a nagyon nagy vagy a nagyon kis szellemi energiával rendelkezők (értsd: haldoklók) képesek erre. Azonban nincs sok ideje meglepődni, mert egy lidérc (egy elkárhozott lélek) megtámadja Icsigo családját és meg kellene védenie őket. Azonban – egyéb okokból – alulmarad, és erejét Icsigonak adja, aki megvédi a testvéreit. Azonban Rukia szellemi energiája egyszerre felébreszti a saját belső erejét is, ami eddig rejtőzködött és képességeiben messze felülmúlja a legtöbb közönséges shinigamiét is.
A következő nap Rukia egyszer csak betoppan Icsigo osztályába, mint cserediák, és úgy viselkedik, mint egy normális ember. Mint kiderül, ereje átadása miatt kénytelen az emberek világában maradni, egy ideiglenes póttestben arra várva, hogy shinigami ereje visszatérjen. Addig is Icsigo helyettes shinigamiként gyakorlatilag teljesíti Rukia feladatait – azaz elpusztítja az egyre gyakrabban megjelenő Hollowokat és a Földön bolyongó lelkeken elvégzi a lélektemetés szertartását, amivel azok a Lelkek világába kerülnek.
Rukia azonban azzal, hogy erejét egy embernek adta – még ha szükségből is – vétett a Soul Society törvényei ellen. Így aztán akarata ellenére visszaviszik, és halálra ítélik, Icsigo és szintén különleges képességű barátai pedig a megmentésére indulnak."

Igazából ez már a sokadik kötet amit olvasok,és már nem igazán tudom,hogy miért is álltam neki,de azóta töretlenül a kedvenc listán van(igaz a napjainkban hetente megjelenő fejezetekkel nem igazán vagyok kibékülve,de az egymás történet).Ezt a könyvet kifejezetten kedvelem,mert ez az az időszak,amikor Kubo rajzolási stílusa szerintem előnyére változott.A képi világa mellett előkerül a becsület,harc,büszkeség.Ezek a témák engem mindig is nagyon foglalkoztattak.Az egész sorozaton keresztül mindig előjön a "nem adom fel!",ami tény és való,hogy néha kicsit túlzásokba esnek,de azért példaértékű is.
A másik érdekes szál az,hogy ki áll az összeesküvés hátterében.Amikor a filmen láttam nagyon meglepődtem a tettes kilétét illetően,de ennyire nem szaladok előre,mert az majd csak a 20.kötetben derül ki.
Összességében ez a rész szerintem kiemelkedő,főként képileg,de a mondandója miatt is.

5/5

Forditó: Joe Yamazaki
Átdolgozta: Lance Caselman
Kiadó:Viz Comics
Kiadás éve: 2007
Hossz: 216 oldal

C.S.Lewis: Narnia Krónikái

"A Narnia Krónikája a Jó és Rossz örök háborúját meséli el. Olykor a csatamezőn, nyílt küzdelemben csap össze a fény az árnnyal, máskor a szív rejtett zugaiban. Ám legyenek az ütközetek akár a lélekben, akár a harcmezőn: minden összecsapás meghatározó erejű. Olyan utakon kalandozhatunk, amelyek a világ végére vezetnek, fantasztikus lényekkel köthetünk ismeretséget, megtudjuk, mi az árulás, mi a hőstett, mit jelent megnyerni vagy épp elveszíteni egy barátot. Kalandos utazás ez a fantázia birodalmában, ugyanakkor a legmélyebb valóságban."

Arra az elhatározásra jutottam,hogy nem írok külön-külön minden könyvről,hanem majd egy összefoglalót a végén,mert elég régen kezdtem el olvasni őket.
Valamiért a fejembe vettem,hogy elolvasom a "nagy klasszikusokat",pl Harry Potter,Gyűrűk Ura stb. ezért kölcsönkértem a sorozatot Katitól(első számú magánkönyvtárosom,tényleg örök hála neki)és nekiálltam.Ez volt 2010.decemberében, és most fejeztem be az utolsó kötetet.

Furcsa volt először,mert úgy gondoltam,hogy egy Harry Potterhez hasonló könyvet fogok olvasni,de nem így lett.Véleményem szerint nem pont az én korosztályomnak szól,de nekem is voltak benne tanulságos dolgok.Talán,ha 8-10 évvel fiatalabb lennék,akkor még a kedvencem is lenne,mert annyira egyedi a világa,és nagyon magával ragadó,kalandos a története.
De nekem hiányoztak belőle a leírások.Sokszor jelentéktelen dolgokat hangsúlyozott ki és a lényeges események fölött pedig átsiklott.Számomra ez volt a legnagyobb negatívum.Mint írtam fiatalabb korosztálynak tökéletes,még esti mesének is el tudom képzelni,mert sokszor olyan érzésem volt,mintha kisgyerekként lefekvés előtt anyu olvasna fel nekem belőle.

Nem minden kötete tetszett egyformán.Az első hárman nagyon szerettem,a Caspian herceg nekem nem nyerte el a tetszésemet, A Hajnalvándor útja egy jó közepes,Az ezüsttrón-nal hasonlóképp voltam mint a Caspiannal,de az utolsó rész A végső ütközet elszomorított,hogy miért,azt a végére hagyom.
Nagyon sokszor tanító jellegűek voltak az események végkifejletei,vagy egy-egy szereplő jelleme.
Néha azért kicsit zavaros volt,például az időeltolódás,mert volt amikor "nálunk" csak pillanatok teltek el,míg Narniában évszázadok,de megesett a fordítottja is.nem szerettem,hogy két könyvenként más a főszereplő,mert az előzőek már "kiöregedtek" Narniából.
Aslan testesítette meg Istent Narniában,és ezt maga is mondja,habár nem konkrétan,csak utal rá.Hiába szerette őt mindenki,én nem kedveltem meg annyira.Az első részben alig szerepelt,a másodikban ő volt a kedvencem,de utána már valahogy elhidegültünk egymástól.

És amiért nagyon elszomorított a 7.rész azt nem tudom leírni spoilermentesen,ezért aki nem akarja előre tudni a végét az ne olvassa tovább.A végső ütközetben Narnia gyönyörű világa romlásnak indul,és ugye sohasem könnyű végignézni egy szép ország bukását.A lakók egymás ellen fordulnak,öldöklik egymás,hazudnak stb.Nem értettem,hogy Aslan miért nem segít,miért nem menti meg az országot,de a végén kiderült,hogy azt akarta,hogy vége legyen.A világ aminek láthattuk a születését,láthatjuk a halálát is.Aslan megteremtette,és véget is vetett neki.Ez még a kisebb szomorúság volt,ugyanis leírja,hogy majdnem mindenki(csak aki arra érdemes)átkerült egy sokkal szebb Narniába,ahol minden jó és szép.Idejutnak a világunkból a főszereplők is.Mind kiderül azért,mert mind meghaltak egy vonatbalesetben.Mindenki.Digory és Polly,a Pevensie testvérek(Susan kivételével,aki így elvesztette az egész családját),az ő szüleik,Eustace és Jill.Hiába írja,hogy minden jó és szép,mindenki boldog(ez akar lenni a túlvilág),azt senki nem említi,hogy mindnyájuknak vége.Hogy gyerekként haltak meg,és nem érhették el a felnőttkort.Már pár hete,hogy olvastam,de még mindig nagyon szomorú leszek,ha rágondolok.

Mindent figyelembe véve nem bántam meg azt az időt amit az elolvasására szántam.(ami sokszor utazás közben volt,és egypárszor sikerült elaludnom a buszon olvasás közben:D)Azért bemásolom a könyvenkénti fülszöveget is és mindegyik végére irom a pontokat.

A varázsló unokaöccse
"Tudni szeretnél valamit Narniáról? Ez az a birodalom, ahol megszólalnak az állatok, ahol a legváratlanabb pillanatban egy boszorkány karmai közé kerülsz, ahol a Jó akaratából új világ születik. Ahová véletlenül keveredik a két barát: Digory és Polly. Ha kinyitod a könyvet, őket kísérheted el e titokzatos világba. Abba a világba, ahol semmi sem lehetetlen."

5/4.5

Eredeti cím: The Magician's Nephew
Fordító: K. Nagy Erzsébet
Kiadás éve: 2005
Hossz: 224 oldal

Az oroszlány, a boszorkány és a ruhásszekrény
"Narnia a jéggé dermedt birodalom, ahol örök tél uralkodik, Narnia az ország, amely szabadítójára vár. Egy ódon, vidéki kastély eldugott szobájában áll a titokzatos szekrény, a négy kis kalandor ennek ajtaján keresztül lép be Narnia földjére, amelyet a Fehér Boszorkány tart rabságban. Már minden remény veszni látszik, amikor visszatér Aslan, a Nagy Oroszlán. Elérzekzik az igazság pillanata, s megindul a kalandos küzdelem a Jó hatalomra juttatásáért..."

5/4

Eredeti cím: The Lion The Witch And The Warderobe
Fordító: K. Nagy Erzsébet
Kiadás éve: 2005
Hossz: 207 oldal

A ló és kis gazdája
"Narnian... ahol egye loask emberi nyelven beszélnek... ahol az árulás ellenére a sors beteljesül. Két, mindenre elszánt szökevány találkozik, s egyesítik erőiket. Eleinte ugyan csak zord és kiszolgáltatott életük elől menekülnek, ám hamarosan egy szörnyű viadal kellős közepén találják magukat. Ez a csata dönti el sorsukat és Narnia sorsát is."

5/4

Eredeti cím: The Horse and His Boy
Fordító: K. Nagy Erzsébet
Hossz: 265 oldal
Kiadás éve: 2005

Caspian herceg
"Narnia... ahol az állatok beszélnek... a fák vándorolnak... s ahol hamarosan kitör a véres háború. A herceg, kit jogtalanul megfosztottak trónjától, végső elkeseredésében hadsereget gyűjt, hogy megszabadítsa hazáját a bitorlótól. Végül azonban két ember között dől el a küzdelem, a becsület csatája dönt az egész világ sorsa fölött."

5/4

Eredeti cím: Prince Caspian
Fordító: Liszkay Szilvia
Hossz: 295 oldal
Kiadás éve: 2005

A Hajnalvándor útja
"Narnia... ahol a sárkány felébred mély álmából... ahol a csillagok a földön járnak... ahol bármi megtörténhet. A királyt év váratlan útitársait ismeretln tájak s vizek felé viszi a végzetük. Egyre távolabbra sodródnak az idegen tengereken. Hamarosan rádöbbennek, küldetésük nehezebb, mint gondolták, s a világ vége csupán kezdete valaminek"

5/4

Eredeti cím: The Voyage of the Dawn Treader
Fordító: Liszkay Szilvia
Hossz: 318 oldal
Kiadás éve: 2006

Az ezüsttrón
"Narnia..., ahol az óriásik szabadon kószálnak..., ahol gonosz varázslat és bűbáj uralkodik. Zord, hideg télben indul útnak két embergyerek, s egy különös lápi lény. Nincs senki Narniában, aki a segítségükre sietne, a király messzi vizekre hajózott, s egy gonosz kígyó az összes bátor szívű lovagot elpusztította már. Elmondhatatlan veszélyeken és sötét, mély barlangokon át tör előre a barátok maroknyi, nemes csapata, kiknek egyetlen célja a fogságban tartott herceg kiszabadítása. De vajon hol találnak rá? A föld felett? A föld alatt? Eljutnak Lennvilágba is, ahol a gonosz a leggyönyörűbb és leghalálosabb arcát mutatja meg."

5/3.5

Eredeti cím: The Silver Chair
Fordító: Liszkay Szilvia
Hossz: 307 oldal
Kiadás éve: 2006

A végső ütközet
"Narnia... ahol a hazugsá félelmet szül... ahol a legnehezebb próbát a hűségnek kell kiállnia... ahol a remény talán örökre elveszett. Narniának utolsó napjaiban legveszedelmesebb ellenségével kell szembenéznie, a gonosz ezúttal nem kívülről, hanem belülről támad. Ezzel a megrázó viadallal érnek véget Narnia krónikái."

5/4

Eredeti cím: The Last Battle
Fordító: Liszkay Szilvia
Hossz: 264 oldal
Kiadás éve: 2006
Kiadó: M & C Marketing Tanácsadó Kft.

Stephenie Meyer: Twilight – Alkonyat (újraolvasás)

"Mersz szeretni? Az életed árán is? Forks fölött mindig felhős az ég. Bella Swan, az érzékeny, zárkózott lány afféle önkéntes száműzetésre ítéli magát, amikor ide költözik apjához. Bella alapjáraton is mágnesként vonzza a bajt, ezúttal azonban nem csak a „mindennapi” csetlések-botlások fenyegetik. Hanem Ő… Ő, akinek aranyszín szeme van, titokzatos, szeszélyes, kiszámíthatatlan, félelmet keltő és biztonságot sugárzó. Ő, akit Edwardnak hívnak, mint valami ódivatú regény hősét. Ő, aki megmenti az életét. Ő, aki mégis a legnagyobb veszélyt jelenti Bella számára. Az indián rezervátumban furcsa, félelmetes mesék keringenek. És egy nap a legenda megelevenedik…"

Gondolom a történetet nem kell bemutatnom,bizonyára már mindenki elolvasta aki akarta.Most nem is ez a lényeg,hanem hogy miért olvastam el megint és milyen érzéseket váltott ki belőlem másodszorra.Tesómmal néztük a Vampires Suck(Vámpíros film)című paródiát és eszembe jutott,hogy már nem is emlékszem,hogy is volt az eredeti,ezért nekiálltam újra.

Még halványan dereng,hogy mit gondoltam mikor 1,5-2 éve először olvastam.Itt is előbb volt meg a filmes élmény,mint az olvasás.(Akkoriban még nem nagyon olvasgattam ilyen típusú könyveket,de évfolyamtársam ajánlotta,úgyhogy megvettem az első 2 részt)Emlékszem,hogy nagyon tetszett,teljesen odáig voltam és azt mondtam hogy ez a kedvencek-kedvence.
Most mire lement az Alkonyat-hőemelkedésem (nem,én nem voltam lázas,annyira nem vagyok rajongó típus) és már jó sok más történeten túl vagyok már másként látom a dolgokat.

A eleje jól indul azzal nincs különösebb gond,szépen vezeti be az egészet.Aztán megjelenik Edward,és az egész másról sem szól csak Edward szépségét,tökéletességét,fél-istenségét leíró ámuldozásról.Itt abba is hagytam egy ideig az olvasást,inkább mást kezdtem el.Aztán újra nekiálltam és akkor már kicsit kezdtek felpörögni az események és akkor már élvezhető volt.(Ez a pont talány az volt,mikor Bellát bemutatják Cullenéknak,eddig a pontig valahogy untam az egészet.)Ezek után már könnyű volt falni a sorokat,de aztán ott volt a vége,amit megint untam kicsit.

Kevesebb pozitívumot találtam mint negatívumot.Lehet,hogy azért mert másodszor olvastam,vagy kezdek kiöregedni ebből a műfajból,vagy már annyi ilyet olvastam,hogy már unom.

Kezdem a rosszal.A szerelmesek nagy része szerintem nem ilyen,mert ha így viselkednének,akkor tuti hogy száműznék őket a barátaik.(én valószínű hogy ezt tenném)Nem értettem,hogy Bella miért hanyagolja ilyen mértékben a "barátait" és Charliet Edward miatt.Kereshetett volna valami középutat,mert a könyv harmadától már csak vámpírunkkal enyeleg,a többiek meg vegetálnak.
A másik dolog ami már tényleg az idegeimre ment az nem más mint az,hogy mi a fenéért írja le minden 2.mondatban,hogy Edward milyen jól néz ki.Már az első alkalommal is megértettem,hogy ő egy félisten,gyönyörű,tökéletes,isteni,hibátlan és mindent jól csinál.Ja,és hogy Bella nem érti miért van vele.Bár ez a kérdés bennem is felmerült.Ha jobban belegondolok,Edward figyelmét Bella csak azért keltette fel mert finom falatnak tűnik, és mert nem látni bele a fejébe.Lehet,hogy ha az ő gondolatai is hallhatóak lennének már nem érdekelné Edwardot,mert már nem okozna akkora kihívást.Ezen a kérdésen unalmas óráimban majd még gondolkodom.

A jó dolgok azok,hogy Meyer tud úgy is írni,hogy az elfeledtessen velem minden mást az olvasáson kívül.Meg még talán az,hogy a megmásított vámpírok barátságosabbak a számomra(pl. Alice),igaz sosem bírtam őket én valószínű,hogy nem is fogom.
De azért szerintem kicsit már túlságosan fel van fújva ez az egész,és már csak a pénzről szól minden,a film,a tolltartó,a táska meg a zokni.
Kicsit hosszúra sikeredett a post,úgyhogy be is fejezném.A pontozás pedig átlegot képez az első is a mostani olvasásom között.

5/4.5

Eredeti cím: Twilight
Fordító: Rakovszky Zsuzsa
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2009
Hossz: 502 oldal

Kathryn Lasky:Ga-Húl őrzői - A katlan titka

"Sören a *gyöngybaglyok* által lakott Tyto királyságkan született. Az erdei birodalom nyugalmát könyörtelen ellenség veszélyezteti, mely az ő életét is örökre megváltoztatja. Még röpképtelen fiókaként elragadják, és egy félreeső helyen lévő völgykatlanba hurcolják. Itt működteti egy rejtélyes bagolytársaság a Szent Ególiusz Árvafészek nevű intézményt, akol az elrabolt Sören sorstársak százaival találkozik. Közöttük van Gülfi, a tündérbaglyocska is, akivel Sörén életre szóló barátságot köt. Elhatározzák, hogy nem hódolnak be az őket itt tartó zsarnoki akaratnak. Megszökni azonban csak felfelé lehet, ők pedig nem tudnak repülni. Mindenképpen meg kell tanulniuk, nem csupán azért, hogy magukat mentsék, de tőlük függ a békés bagolyközösségek sorsa is…"

*bátorkodtam az eredeti szövegben rosszul írt hóbaglyokat átírni.

A tesómmal néztük meg a filmet,és utánanéztem,hátha van ez könyvben is.(Mostanában ez nálam bevett szokás,ugyanis a mostani filmek nagy része könyvadaptáció.)Meg is találtam,hogy angolul már a 16 kötetnél tartanak,és az első 3-ból csinálták a filmet. A bookline-on 50%-os leárazásban volt,nem volt szívem otthagyni.Elég vékonyka kis könyv azt meg kell hagyni. :)

Roppant könnyen és gyorsan tudtam vele haladni,már amikor elég jól éreztem magam ahhoz,hogy egy fejezetnél többet olvassak.(Ugyanis lázasan nem nagyon fogtam fel,hogy mit is olvasok)Kicsit meglepődtem,hogy milyen részletességgel ír az "első" dolgokról és a "fosókról",de ez nem zavart különösebben,bár lehet,hogy pár embert ezek a részek furcsán érinthetnek.És ami már kicsit az agyamra ment az a folytonos "zúzázás".
A történet nem volt különösebben izgalmas,de valahogy mégis tetszett.Talán az tette,hogy ilyen jól mutatja be baglyosan a Szent Ególiusz Árvafészek rendszerét,(valahogy folyton a magyar rendszerváltás előtti szocializmust juttatta eszembe.)ahogyan próbálják elnyomni az egyéniségeket,de azért van pár ellenálló.
Az első könyv igazából egy előkészítésnek megfelelő,igaz én a végére még bedobtam volna egy kis izgis részt,ami miatt az ember izgul,hogy mi lesz a kis csapat sorsa.A könyv hátulján lévő ismertető szerintem jó ötlet.Az elején lévő térkép igen vázlatos,de a lényeg rajta van. :)

A szereplők jól megformáltak,senki sem a tökéletesség megtestesítője,mindenkinek van valami kis hibája.Például Sören hamar kétségbe esik,és van egy kis önbizalomproblémája is.A kedvenc mégis Gülfi a tündérbaglyocska,aki hiába földszintes méretű,ezt nagyon jól kompenzálja az eszével és a nagyszájúságával.(egy kicsit magamat látom benne,csak nem az eszére vonatkozó részben,de nekem azért nincs ennyi önbizalmam)
A film alapján van még egy szereplő,aki nagyon érdekel,és az pedig Tukk.Bár itt nem tudunk meg róla annyi mindent,csak hogy Szisszen asszony szerint rossz bagoly,meg a viselkedése is ezt tükrözi,de a mozis karaktere felkeltette a figyelmem,hogy vajon őt mi is vezérli?Remélem ez majd a későbbiekben kiderül majd.

A következő rész elméletileg A lovagi próba,de a megjelenéssel kapcsolatban nem találtam semmit.

5/4

Eredeti cím: The Capture, Guardians of Ga'Hoole
Fordító: Torma Péter
Kiadó: Animus
Kiadás éve: 2008
Hossz: 224 oldal

Benina: A boszorka fénye

"Claire White nem mindennapi tinédzser. Claire White boszorka, méghozzá a tiszta vérű Utolsók egyike, akikből már alig néhány él a világon, ugyanis a boszorkányüldözők parancsára kegyetlen lények, a zsoldosok sorra végeznek velük.
A tizennyolc éves Claire, akinek a szülei kiskorában meghaltak, nehezen fogadja el másságát. Egyszerű, átlagos fiatal lány szeretne lenni. Gideont, öreg mentorát és jó barátját menekülés közben a szeme láttára öli meg az egyik legkönyörtelenebb zsoldos, és a lány élete ezzel örökre megváltozik.
A mély gyászt, a magányt és a depressziót egy baljóslatú, titokzatos srác felbukkanása töri meg. De miért fontos a félig démon, félig boszorkány Kellan Blacknek, hogy Claire-t ráébressze, mekkora varázserővel bír? És miért akarja megvédeni őt akár az élete árán is? Hogyan kénytelen szembesülni Claire a barátság mélységeivel, a szerelemmel, az árulással, a gyűlölet intenzitásával, az önmagába vetett hittel és saját erejével?
A fenyegetettség folyamatosan ott lebeg a lány feje felett, mint valami ködös árny…
Csak egyvalaki tudja, hogy a legnagyobb veszély egyre közeledik, és a tűz ereje mindent lángra lobbanthat."

Elég vegyes érzelmek kavarogtak bennem amikor letettem a könyvet.Ha jobban belegondolok az egész könyv egy kliséhalmaz,de annak kiváló.Beninának nagyon jó az írásmódja.Ez,és a kíváncsiságom volt az ami miatt végigolvastam.
Az eleje nekem eléggé vontatott volt.Szerencsére mire kezdtem volna feladni,beindult a történet,és onnantól már könnyen haladtam vele.Tetszett,hogy merte előhozni a boszorkányokat a most divatos lények mellett.(Az újdonságot mindig díjazom.)

A végére már úgy voltam,hogy én ezt már olvastam,csak más volt a körítés.Az utolsó nagy csata nekem nem igazán volt ínyemre,és pár dolgot máig sem értek.SPOILER például valahogy nem bírtam felfogni,hogy míg Clair szívszerelme ott küzd egy tucat zsoldossal,ő lazán sétálgat a másik két Utolsóval,és az ereje nagyságán csodálkozik,és mikor közelebb ér akkor sem rohan segíteni,pedig szerintem ez lenne a normális.SPOILER
Mindezek ellenére mikor az utolsó sort olvastam,úgy éreztem,hogy hasznos volt az olvasásával töltött idő.
DE mivel én olyan ember vagyok aki az utolsó lapig olvassa a könyvet,így a végére jutó ajnározást sem hagytam ki,bár lehet,hogy azt kellett volna tennem.Az oké,hogy tesznek a végére pár magasztaló véleményt,(lehet,hogy így könnyebb eladni szerintük) de könyörgöm 9 oldalnyit!Komolyan már úgy éreztem,hogy ezek miatt már nem is tetszik a könyv,mert én úgy vagyok vele,hogy amit az egekig magasztalnak vagy nagyon nagy felhajtást csapnak köré(ld. Alkonyat)az már nem is tetszik annyira.(9 oldalnyi ajánlásban egy rossz szó nem volt.Én azért szeretem,ha negatívumokat is írnak,persze nyomdaszöveget tűrő formában.)Úgy gondolom,hogy ezekkel azért vigyázni kellene,mert lehet,hogy nem csak én vagyok ezzel így.
Lehet,hogy most úgy tűnik,hogy most nekem ennyire nem tetszett A boszorka fénye,de nem erről van szó.Csak szerettem volna kifejteni ezt a kis problémámat.

5/4

Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2010
Hossz: 486 oldal

Diana Wynne Jones: A vándorló palota

"Ingary földjén, ahol a hétmérföldes csizmák és a láthatatlanná tévő köpenyek tényleg léteznek, Sophie Hatter felhívja magára a Puszták Boszorkányának figyelmét, aki átkot szór a lányra. Sophie-nak nem marad más választása, mint hogy az egyetlen helyre menjen, ahol segítséget kaphat Howl varázsló vándorló palotájába. Ám Howlról azt híresztelik, hogy megeszi a fiatal lányok szívét és kiszívja a lelküket. A regény alapján Hayao Miyazaki készített Oscar-díjas animációs filmet."

Adott nekünk egy elsőszülött lány,és mint tudjuk általában csak a legkisebb jár sikerrel.Ebben a hitben él a mi Sophienk is.Ezért nem is ellenkezik nagyon,mikor apja halála után a kalapboltjukban kell dolgoznia látástól mikulásig.Mint a legidősebb,kötelességtudó és önfeláldozó nővér szépen el is robotolna élete végéig,ha nem állítana be egy nap a Puszták Boszorkánya,aki 90 éves anyóvá változtatja főhősnőnket.Mivel nem tud mit tenni,Sophie elindul otthonról,és útközben találkozik Howl sétálgató palotájával.Miután beengedte magát,és lerendezte a kisinast,egyezséget köt a tűzdémon Calciferrel,hogy ha feloldja a démon Howllal kötött alkuját,feloldja az átkát.

Talán valamelyik blogon láttam meg először,hogy ez a történet igazából könyvként látta meg a napvilágot,holott én csak az animeről tudtam.Mivel még azt sem láttam,így gyorsan pótoltam a hiányt,és annyira megtetszett,hogy következő nap már rendeltem is a könyvet.Az csak külön öröm,hogy a könyvhöz adják a filmet is.

Miután hazahoztam egyből nekiestem és addig le sem tudtam tenni míg a fáradságtól majd' kiesett a kezemből.Sajnálatos mód közben beteg lettem így lassabban ment az olvasás,de ez nem okozott gondot,mert teljesen belemerültem és csak úgy röpültek az 50 oldalak.Teljesen magával ragadott a történet.Annyira egyszerű,de mégis fantasztikus az egész.Valamiért a magyar népmeséket juttatta eszembe,kicsit modernebb változatban.

A szereplők nagyon jól felépítettek,és könnyen megszerethetőek.Sophie nagyon a szívemhez nőtt,ahogy magában vagy éppen valamihez beszél,a zsörtölődéseivel,a maga kis pesszimizmusával(jéé,csak nem magamra ismerek :D ),ahogyan kitombolja magát Howl ruháin vagy épen a gyomokon.Howl ha nem lenne ki kellene találni.A fürdőben éli a fél életét,és képes magával cipelni egy gitárt csak mert jól áll a kézben.SOILER!!! (Amikor megfázott,és csak azért felrángatta Sophiet,hogy bebizonyosodik-e az hogy nem bírja ki hogy ne nézzen ki az ablakon,ott már nem tudtam nevetés nélkül olvasni.)SPOILER VÉGE
Calcifer meg ahogyan mindenért nyafog,hát őt nem lehet nem szeretni.

Az egészet nagyon izgalmas volt,pláne hogy semmi sem az aminek látszik.A két főszereplő közti csipkelődés kihagyhatatlan,a nyafogások kellőképpen értelmetlenek,és az egész könyv humora rendkívül magával ragadó.Az átokba beleszőtt vers tetszett és még el is gondolkodtatott.Külön plusz pont nálam,hogy a főgonosz nem enyhül meg a végén sem.

(Aki nem akar megtudni részleteket,az ne olvassa el ezt a bekezdést)A filmhez hasonlítva van jó pár eltérés.Például a filmen oly nagy hangsúlyt kapott háborúról csak pár mondatban esik szó.Suliman a moziban valószínű,hogy Howl mesteréből Mrs Pentstemonból lett átalakítva a király varázslójává,aki itt férfi.A kutya is máshonnan kerül a képbe.A Puszták boszorkánya itt nem egy idős szenilis anyóka,hanem fiatal és kegyetlen a haláláig.Howl nem változik semmiféle tollas lénnyé,és Calcifer is másként néz ki,és Michael sem Markl és nem is olyan fiatal.Sophie családja nagyobb hangsúlyt kap,csakúgy mint a szereplők jellemzése.

Mindent összevetve nekem tetszik a film is és a könyv is,mindkettő nagyon elragadó,és nem lehet nem megnézni/olvasni.
A sokat által kritizált borítóról csak annyit,hogy tényleg nem lett a legszebb,de hozzá lehet szokni.Szerintem a védőborító alatti is jobb egy fokkal.Valahol olvastam,hogy a kiadó azért nem tudta az eredeti szereplőket rakni a borítóra,mert az egy kisebb vagyon lett volna.A könyv fülszövege alatt található a folytatásé is,amiben állítólag azért Howl és Sophie is előbukkan egy kis időre.Erről személyes tapasztalatom még nincsen,de remélem hamarosan már lesznek.

5/5

Eredeti cím: Howl's Moving Castle
Fordító:Laukó Viktória
Kiadó: Pongrác
Kiadás éve: 2010
Hossz:322 oldal

Feladom!

Ilyet még nem csináltam,de valamikor el kell kezdeni.Úgy döntöttem,hogy James Clavell:A sógun című könyvet kiolvasatlanul viszem vissza a könyvtárba.Mivel a többi 5 könyvet már kiolvastam;és szeretnék már mást kivenni;ennek pedig az első kötetének a felénél sem tartok;és annyira nem is jó,hogy hamar végezzek vele,ezért most félbehagyom,és majd nyáron mikor több időm lesz,újra rászánom magam.
Itt adtam fel :11.fejezet 192.oldal

Januári beszerzés

Megcsúszva,de azért én is lezárom a hónapot egy beszerzési listával.Tekintve,hogy milyen sok könyvet szoktam venni,ez a öt darab csekélységnek számít.A boszorka fényén kívül mindet olvastam,csak kicsit béndzsa vagyok ezért még nem sikerült úgy megcsinálnom,hogy a címre kattintva behozza a postot.Ezeket sikerült nem megvennem:
Kristin Cashore: A garabonc
Alex Flinn:Beastly-A szörnyszívű
Paul Stewart & Chris Riddell:Erdőmélye
Paul Stewart & Chris Riddell:Éjfél Mennykőváradon
Benina:A boszorka fénye


Az Erdőmélye antikváriumból van,egyszerűen nem bírtam ott hagyni,mert új könyv volt fél áron.A többit a booklineról rendeltem.