Gail Carriger: Soulless-Lélektelen

Napernyő Protektorátus 1.
"Alexia Tarabotti több okból sem élhet komolyabb társasági életet. 
Elsősorban azért, mert nincs lelke. 
Másodsorban azért, mert vénkisasszony, apja pedig talján, ráadásul már meg is halt. Harmadiknak feltétlenül meg kell említenünk a vámpírt, aki az illemszabályokat semmibe véve, bárdolatlan módon lerohanja őt. 
De hogyan tovább? Alexia kilátásai nem túl rózsásak, mivel véletlenül megöli támadóját, majd rögtön színre lép a szörnyű Lord Maccon (a nagyhangú, lompos öltözetű, de jóvágású farkasember), hogy Viktória királynő nevében fényt derítsen a haláleset körülményeire. 
Míg bizonyos vámpírok váratlanul felbukkannak, mások ugyanilyen váratlanul tűnnek el, és közben mindenki Alexiára mutogat. Vajon ki tudja nyomozni, mi zajlik London legfelsőbb köreiben? Hasznosnak bizonyul-e lélektelen mivolta, amely semlegesíti a természetfeletti erőket, vagy csak felbosszantja ezek gazdáit? És a legfőbb kérdés: ki az igazi ellenség, és van-e nála melasztorta?"

Mikor jó pár éve a Könyvmolyképző bejelentette hogy megjelenteti a regényt,már akkor mondtam,hogy ez nekem kell,aztán mikor megjelent valamiért mégsem vettem meg.Vagy volt mindig valami más ami jobban kellett,vagy csak nem volt kedvem hozzá.Hogy én mekkorát tévedtem!
Mostanában nem leálltam a paranormális regények olvasásával,asszem kicsit besokalltam tőlük,és inkább a komolyabb témájúakat részesítettem előnyben.Aztán a napokban úgy voltam,hogy kellene már valami könnyed vicces olvasmány,és a Soulless erre tökéletesen megfelelt.

Ami az embernek elsőre feltűnik,az Carriger stílusa,ami meg kell hagyni elsőre igen furcsa,aztán pár oldal után már nagyon élveztem,és azt furcsálltam,hogy körülöttem miért nem így beszélnek az emberek,és miért nem kérnek elnézést mindenért.
A regény fő különlegességét is ez adja,na meg persze a vicces szituációk és Alexia Tarabotti. Olyan karakter,akivel könnyen azonosul az ember lánya,mert bár vénylány létére tapasztalatlan sok dologban,mégsem hátrál meg a kihívás elől,és bár sokszor túlzásba viszi a nyakasságot,azt hiszem az ő helyzetében és világában ez nem is árt néha.
Igen,a világa.Hiszen a 18.századi Londonban  vagyunk azzal a különbséggel,hogy a vámpírok,vérfarkasok és szellemek-na meg persze a lélektelenek- az emberek között élnek,félig meddig már be is illeszkedtek,bár nem mindenki ért ezzel egyet.Tetszett,hogy bár kicsit megszelídítette az írónő ezeket  a lényeket,de nem esett túlzásba,csak egy példa,hogy a farkasemberek teliholdkor őrjöngő vadállattá változnak,aki minden útjába kerülőt prédának tekint.
Itt csak két problémám volt,az egyik az,hogy a szellemeket hiányoltam,a másik pedig hogy nem pontosan értem Alexia lélektelenségét,hiszen azt leszámítva,hogy hatástalanítja a természet felettit,teljesen normálisan viselkedik,és egyáltalán nem úgy ahogyan az ember egy lélektelent elképzel.

A történet bár sokszor belassul és átmegy a Büszkeség és balítélet 'fogjunk már a lánynak egy férjet' vitáiba,többségében izgalmas,és a nyomozós rész is egész jól sikerült,csak néhány helyen volt kiszámítható.

Senki ne várjon tőle világmegváltást,de nem is ez a regény célja,hanem hogy szórakoztasson és kikapcsoljon.Az igaz,hogy a sok furcsa ruhanév között már én se tudtam hogy melyiket hova is húzzák,de meg lehet szokni :)  Szóval mindenkinek csak ajánlani tudom a regény,aki ki akar szakadni pár órára a mindennapokból és ellátogatni a 18.századi London utcáira.

5/4


Eredeti cím: Soulless
Fordító: Miks-Rédai Viktória
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2012
Oldalszám: 374

Fél éves beszerzés -avagy mit vettem februártól júliusig

Mint már írtam egyszer hihetetlenül le voltam maradva a  könyvbejegyzésekkel,és ez a beszerzős irományokra is vonatkozik,de mivel annyi könyvet nem vettem ez alatt a fél év alatt ,ezért gondoltam azokról nem írok külön külön,hanem majd most egyben összefoglalom az új polclakókat.

Vizsgaidőszakig(ami május elejét jelent) csak egyetlen könyvet vettem  a Moxyland személyében,ez is inkább hirtelen felindulásból történt mikor betévedtem az Alexandrába Pécsen.

A többieket mind a vizsgaidőszakban,vagy az után szereztem be egy-egy teljesített vizsga után  :)

Ők lennének a jutalmak: A fekete prizma, Behemót, Jessie Lamb testamentuma, Ingókövek, Lotti öröksége, Tajtékos napok

Az Ingóköveket leszámítva-mert azt éppen most olvasom- mindegyikükről írtam már bejegyzést.

A Félix,Net,Nika sorozat második részét pedig a Pongrác kiadó molyon meghirdetett játékán nyertem,ami azért vicces,mert az első részt szintén ugyanilyen játékon nyertem tőlük,szóval most már muszáj lesz erre a sorozatra is sort kerítenem :D (ami sajnos a nagy
képről lemaradt,ezért csak így rakom ide)

"Csak még egy kérdés..."

A múlt hónapban körbejárt egy díj amiben 10 kérdésre kell válaszolni,és utána továbbküldeni a díjat.Na most utóbbit nem fogom megtenni,hiszen mostanra már szerintem mindenki megkapta akinek küldtem volna. Diamanttól kaptam a "labdát",akinek megpróbálok válaszolni a kérdéseire,bár van 1-2 ami lehet hogy kifog rajtam és nem tudok rá mit írni.

És íme a válaszaim:

1. Ki volt az első költő/költőnő, akinek igazán megfogott egy kötete?

Hmm,az első fogós kérdés,ugyanis verses kötetet még nem olvastam,inkább csak egy-egy vereset néha. De arra emlékszem hogy a suliban Radnóti verseit nagyon szerettem,és még most is elolvasok/meghallgatom belőlük a kedvenceimet.

2. Melyik az a dráma, amit szerinted nem csak színpadon kell látni, hanem el is kell olvasni?

A második fogós kérdés.Nem nagyon kedvelem a drámákat,ezért nem is olvasom őket sűrven,szóval erről nem tudok nyilatkozni.

3. Mondj egy könyvet, amit te egyszer mindenképpen megfilmesítenél. Milyen lenne?

Több is lenne,de ami most hirtelen eszembe jutott az Brent Weeks Éjangyal trilógiája. Szerintem jó kis komor és sötét hangulatú,ugyanakkor izgalmas fantasy filmet lehetne rittyenteni belőle :)

4. Ha bármit választhatnál, melyik könyv világába csöppennél be és töltenél el ott egy napot?

Egyértelműen Christopher Paolini Alagaesia-jába.

5. Milyen könyvritkaságra vágysz a legjobban? Van valami amit régóta szeretnél megszerezni?

Nem tudom mennyire lehet ritkaságnak nevezni-talán csak azért mert nálunk nehéz hozzáférni- de nagyon szeretném beszerezni Maggie Stiefvater könyveit angolul.Ja és amit most nagyon szeretnék az Arthur Golden: Egy gésa emlékiratai című könyve,amit a boltokban nem gyakran látok mostanság :S

6. Mondj egy magyar regényt, ami igazán tetszett és másnak is ajánlanád.

Szabó Magdától az Abigélt.

7. Hogy állsz az életrajzi művekkel?  Kinek az élettörténete fogott meg a leginkább?

Eddig még nem olvastam ilyen jellegű könyvet.

8. Tegyük fel, hogy író (élő vagy holt) karjaiba löknének egy napra. Kit választanál, ki írja az életedet?

Maggie Stiefvater,mert bár nem  annyira izgalmas,de nagyon hangulatos lenne.

9. Melyik az a mese, amit még most is újra kézbe vennél?

Most nem tudok egyet se kiemelni,de amúgy még most is olvasok meséket.

10. Fejezd be: A legérdekesebb szereplő/karakter, akiről valaha olvastam...

...annyira elvarázsolt hogy majdnem beleszerettem ;)

Fábián Janka: Lotti öröksége

"Fordulatos, felkavaró családtörténet a XVIII-XIX. század fordulójáról.

A Zemplén vármegyei dúsgazdag Ághfay báró nyughatatlan, lázadó természetű fia – apja akarata ellenére – egy nála idősebb és elvált színésznőt vesz feleségül. Bálintot a francia forradalom eszméi is vonzzák; belekeveredik a Martinovics-féle összeesküvésbe, és ezért az életével fizet.

Elárvult kislányát, Lottit apja egykori házitanítója, Lőrinc mester veszi magához. A lány – akinek sejtelme sincs előkelő származásáról – kiváló oktatásban részesül. Nevelőapja, a nagy tudású kirurgus mellett még komoly orvosi ismereteket is szerez, de nő lévén, és kisebb testi fogyatékossága miatt nem gyakorolhatja a gyógyító hivatást. A talpraesett lány azonban megtalálja a kibúvókat, és Lőrinc mester oldalán még a győri csatába is eljut.

Közben nem is sejti, hogy élete nagy szerelmének beteljesülését nemcsak a fiú elérhetetlen társadalmi helyzete, de múltjának és családjának sötét titkai is akadályozzák. Sok hányattatás után Lotti végre ráeszmél, hogy a boldogság mindvégig karnyújtásra volt tőle."

Fábián Jankától eddig az Emma szerelmét olvastam,ami elnyerte a tetszésemet,ezért mikor romantikus könyvet akartam olvasni,egyből az írónő ugrott be.A gond már csak az volt,hogy melyiket olvassam a művei közül,hiszen mindegyikre sort szeretnék majd keríteni,mégis a Lottira esett a választásom,lévén az 'orvosi' vonatkozás miatt,másrészt mert sok jót hallottam már róla.

Mint az Emmánál már megfigyeltem,itt is van egy előszó,ami a címszereplőről szól,aztán visszaugrunk az időben a szülők fiatalkorára,az ő történetükre. A fülszöveg is említi,hogy a fő történelmi esemény a Martinovics-féle összeesküvéshez fog kapcsolódni,e köré épül majd a történet is valamilyen úton módon. Bár sose voltam jó történelemből,és a politika sem az én asztalom,valamiért mégis olvasok ilyen jellegű könyveket,még akkor is ha nem mindig értem meg a miérteket 100%-osan. Most kicsit sok volt nekem a politika és ármánykodás,meg a sok hazafi,a végén már nem  is figyeltem annyira hogy mi is van,csak jussak túl rajta,mert a felétől szokott jönni Jankánál a kevesebb törti-több romantika rész.És ez most is beigazolódott.
Sajnos ezúttal csalódnom kellett benne.Számomra olyan hamar történt minden,mintha csak gyorsan le akarta volna tudni az egészet,hogy legyen már vége,ezért tűnt úgy,mintha nem lenne rendesen felépítve Lotti és szerelme egymásra találása,majd kiteljesedése.Sajnálom,hogy ilyen gyorsan vége lett.Ha pár oldallal több lenne,akkor kibontakozhatott volna jobban ez az egész,vagy ha az elején kevesebb töris részt kapunk,elég lett volna az oldalszám. Azt olvastam valahol,hogy az írónő sokat foglalkozott a háttérkutatással,ez látszik is és nagyon dicséretes is,csak nem kellett volna mindent amit talált,felfedezett rázúdítani az olvasóra,és akkor talán több idő jutott volna magára a címszereplőre is.

Ezt a hibáját leszámítva tetszett a könyv,és még a kirurgus munkájának leírása is- bár lehetett volna ebből még egy kicsit több is. Amit vártam tőle-egy könnyű olvasmányt a meleg nyári délutánokra/estékre- azt majdnem  teljesítette is,szóval ha ilyenre vágysz akkor nyugodtan olvasd el.És arról is meggyőzött,hogy érdemes sort kerítenem Janka többi könyvére is.

5/4

Kiadó: Ulpius-ház
Kiadás éve: 2012
Oldalszám: 466

Boris Vian: Tajtékos napok

"Íme egy könyv az élet kegyetlen varázslatáról, melyet már több évtizede olvasunk újra és újra, titkon azt remélve, hogy e történetben minden baj csak átmeneti.A szemérmesen félszeg, szerelemre éhes Colin és a kedvesen egyszerű Chloé gátak nélkül beteljesülő kapcsolatának története Boris Vian tollából meghökkentő stílusban, üde frissességgel, pergő ritmusban születik meg. A világot önfeledten habzsoló pár szerelmi történetében az abszurditás humorával, kiapadhatatlanul változatos őrültségeivel támadja a hamis értékek, a pózokkal teli sznobizmus konzerválóit, úgy, hogy a meglepő szófordulatok, szinesztéziák és szürrealista helyzetek mögött azért mégiscsak az alapvető emberi érzések görgetik a szerelmi történet cselekményét.Az olvasó csodálkozó mosolya hamar lesz harsány nevetéssé, ami hirtelen az arcra fagy, mert a szerelmesek szertelen boldogságára váratlanul iszonyú csapást mér az ostoba végzet: a kivédhetetlen tragédia…"

A rádióban folyton egy film előzetesét hallottam,amiben azt mondták hogy "Chloénak lótuszvirág van a jobb tüdejében",és azt gondoltam milyen film lehet ez,aztán ismerősöm mondta hogy ezt egy könyvből csinálták,és azóta bolygatta a fantáziámat,hogy mi is lehet ez tulajdonképpen.

Mást nem is tudnék mondani a könyvről mint hogy...érdekes és elvont. Nem mondhatom azt hogy maradéktalanul tetszett,és hogy a kedvencem lett,de nem is tudom leszólni sem. A történet igazából annyi amennyit a fülszöveg is ír,de ezzel nem lehet összefoglalni a könyvet hiszen nem erről "szól".

a könyvhöz mellékelt képeslap

Mint mondtam,az egész nagyon elvont,mindennek több jelentése van,mindenki máshogy értelmezi,sőt be kell vallanom volt olyan is ,hogy nem értettem ez most mi is akar lenni. A könyv végén utószóként megtaláljuk Takács M. József értelmezését,ami bevallom nekem is sok kérdésemre választ adott,megvilágosodtam néhány dolgot illetően, volt hogy nem teljesen értettem egyet vele,de jól magában foglalja a könyvet,szóval ha valaki elolvassa a Tajtékos napokat ezt se hagyja le a végén.Most én azért nem fejtegetem hogy mi mit is jelenthet,mert az utószó sokkal jobban és érthetően leírja,és sok eltérés nincs a kettőnk véleménye között.

Vian nagyon jól tud a hangulattal bánni,engem is magával tudott ragadni,pedig jobb szeretem az olyan hangulat könyveket ami nem ennyire szürreális,de mégis teljesen átéltem a vidámságot,melankóliát esetleg a kétségbeesést amit árasztott magából a könyv.

Ez most nem sikeredett egy értelmes kritikára,mert szerintem nem is tudnám leírni rendesen,hogy tulajdonképpen milyen is a Tajtékos napok,vagy mit éreztem olvasás közben. Vegyétek kézbe,olvassátok el,és majd akkor megtudjátok :)

U.I: nekem az eredeti zongorás borító jobban tetszik,az jobban kifejezi a történet stílusát.

5/4


Eredeti cím: L'Écume des jours
Fordító: Bajomi Lázer Endre
Kiadó: Cartaphilus
Kiadás éve: 2011
Oldalszám: 260

Jane Rogers: Jessie Lamb testamentuma

"Asszonyok és lányok milliói halnak meg, amikor egy terhes nőket támadó vírus elszabadul, és az emberiség sorsa is kockán forog. Isten keze, vagy a tudósok hibája? Az emberi sötétség és pusztítás gyümölcse? 
Jessie Lamb egy hétköznapi kamaszlány különleges körülmények között: miközben világa összeomlik, idealizmusa és bátorsága arra sarkallja, hogy megtegye a szükséges, hősies lépést, és hozzájáruljon az emberiség megmentéséhez. Vajon Jessie valóban hős? Vagy, ahogy az apja tart tőle, könnyen befolyásolható csitri, aki fel sem fogja tettei következményét? 
A Jessie Lamb testamentuma a közeljövő, biológiai terrorizmus által visszavonhatatlanul megváltozott világát mutatja meg, és egy rendkívüli fiatal lány döntésének folyamatát, aki a gyermekkorból kilépve azért küzd, hogy az élete – és talán a halála – értelmet nyerjen. A Jessie Lamb testamentuma 2012-ben elnyerte az Arthur C. Clarke-díjat és jelölték a Man Booker-díjra."

Mikor megláttam,hogy a kiadó közzétette a borítóját,azt mondtam,nem érdekel miről szól,nekem ez kell!!! Aztán szerencsére a fülszöveg is érdekesnek ígérkezett,úgyhogy onnantól már nem volt megállás. Alig vártam,hogy kézhez kapjam és olvashassam,de miközben haladtam vele,rájöttem,hogy nem lesz egy könnyű dolgom mikor vélemény akarok majd írni róla.

A könyv mondhatni napló formájú,Jessie meséli el a történteket,de nem a megszokott módon,hiszen már egyből a közepébe vágunk-Jessie-t apja bezárta,és a szökésen gondolkodik- és csak utána kezdi el mesélni az előzményeket,így egy-egy fejezet a múltban,egy-egy a jelenben játszódik.
Az írónő utópisztikus jövőképe nagyon érdekes,ezzel,hogy az anyákat egy vírus támadja meg és e miatt nem tud az emberiség gyarapodni,-sőt!-most találkozom először,és bár voltak dolgok amik nem lettek tisztázva teljesen(még a végén se) mert a történet szempontjából nem fontosak-csak a kíváncsi olvasónak lenne az,na mindegy- mégis elhittem neki,és már én is elborzadtam hogy mi lesz velünk ha nem lesz több gyerek?

Az előbb írtam,hogy egy pár részlet a történet szempontjából nem fontos,de mi is igazából a történet?Mert valljuk be a 324 oldal alatt nem történnek adrenalin-dús akció jelenetek,nem ugrálnak le felhőkarcolókról,vonatokról stb. Az egész inkább Jessie lelki világával foglalkozik,ő a központja mindennek,ezért okozott csalódást,hogy egyáltalán nem lehet vele azonosulni,sőt még csak megérteni se az álláspontját.Szerintem nagy titkot nem árulok el azzal,hogy Jessie jelentkezik egy emberiségmegmentő programba amihez SPOILER fiatal önkéntes lányok kellenek,akiknek beültetnek egy embriót és azt kell mesterséges kómában kihordaniuk,közben az agyukat 'megeszi' a vírus SPOILER. DE ezzel a lépésével egyáltalán nem értek egyet,és inkább az apa pártját fogom,és a fülszövegben említett "könnyen befolyásolható csitri, aki fel sem fogja tettei következményét" jelző találó a lányra.
Bárki aki egy kicsit is odafigyel a jelekre,láthatja,hogy Jessie-nek nem az emberiség megmentése a célja,inkább csak a szülei figyelmét akarja felkelteni. A különböző Földmentő csoportokba való belépés igazolhatná az előbbit,de minden más amit tesz,mond vagy gondol az utóbbira mutat. Annyi idézetet gyűjtöttem ki-most nem fogom ide írni őket,mert azzal 2 oldal is betelhetne- arra vonatkozóan hogy Jessie valójában csak egy durcás kisgyerek,aki lázad a szülei ellen és bevette a fejébe a "csakazértis" stratégiát. A könyv során kiderül,hogy a szülei elég sokat veszekednek,az anyja még meg is csalta a férjét,és ezt főhősünk nem nagyon tudta feldolgozni. Többször ki is mondja magában,hogy a veszekedések miatt,akar valamit ami feltűnik a szüleinek,bizonyítani és megfelelni szeretne az apjának-aki a program egyik kitalálója- sőt a vége felé már azt is elmondja,hogy azért akar átesni a beavatkozáson,hogy meghaljon és vége legyen ennek az őrületnek és ne kellejen tovább küzdenie.Mi ez,ha nem egy öngyilkossági kísérlet?
 Azt nem is említettem,hogy erre még rátesz egy lapáttal a nagynéni esete,és a barátnő elhidegülése.

Amúgy a regény folyamán megismerhetjük a tipikus emberi viselkedést és ostobaságot.Itt főként a különböző szervezetekre gondolok,akiknek a fele teljesen értelmetlen dolgokkal akarja megmenteni a világot,de ők legalább ártalmatlanok.Aztán van a másik fél,akiknek semmi ötletük sincs,inkább mondvacsinált ideológiák ürügyén teszik tönkre azok munkáját akik ténylegesen csinálnának is valamit.Ezek közül véleményem szerint a leghülyébb -bocsánat nőtársaimtól,de ez az igazság- a FLAME. Ez egy feminista,nővédő szervezet,amivel még nem is lenne baj,de amit csinálnak! Sal még ki is mondja a lényegét az egésznek : azt ne csinálják a tudósok amit csinálnak,hagyják ki belőle a nőket,de azt ők már nem mondják meg hogy hogyan,találja ki más. Végül is,tiszta sor.Csináljon valaki valamit,de én aztán nem!
Az egészben egyedül Baz-t sajnálom,mert olyan lányba lett szerelmes,aki a saját hülyesége miatt nem veszi észre hogy fájdalmat okoz,és még a másikat tartja önzőnek. 

Az egész könyv tele van megválaszolatlan kérdésekkel,de a legnagyobb mégis a vége. SPOILER mindenki máshogy értelmezheti azt, hogy Jessie meghalt-e végül vagy sem.Kétféle lehetőséget látok: 1. Jessie írja a történetet és még ő se tudja hogy mi lesz 2. Rae (Jessie gyereke) olvassa anyja levelét -miután az meghalt a program során -mert már elég idős hozzá hogy a nagyszülei(a nagyapja nem mellesleg az apja akinek a lánya az anyja-kissé beteg) elmondják neki az igazat. 
Én valamiért utóbbit gondoltam,nem tudom miért,megérzés. De ez a jó benne,hogy mindenki úgy fejezi be ahogyan akarja. SPOILER

Vegyes érzésekkel tettem le a könyvet,hisz elsősorban az lett volna a cél,hogy érzelmileg dolgoztasson meg,ehelyett az agyamnak adott nem kis feladatot.És ezt pedig mindenképpen értékelem benne :)
Ha nem is a szereplők miatt,de azért mindenképpen megéri elolvasni,hogy az ember eldönthesse melyik oldalt választja,és hogy kicsit elgondolkozzon mit tenne ha választania kell a túlélés és az elvei között.

5/4




Eredeti cím: The Testament of Jessie Lamb
Fordító: Béresi Csilla
Kiadó: Ad Astra
Kiadás éve: 2013
Oldalszám: 324

Brent Weeks: A fekete prizma

A fényhozó 1.

"Egy félárva, puhány kamasz, akinek az otthona egy pusztulásra ítélt város, az anyja a kábítószer rabja, a barátai között gúny tárgya és Gavin Guile, a Prizma, a hatalmas császár és főpap, a legnagyobb mágikus erővel bíró ember a Hét Szatrapiában – ők a törvénytelen fiú és a létezéséről sem tudó apa? Ebben a világban minden a béke és a háború, az időjárás és az aratás a szín-mágia egyensúlyától függ, s ez a Prizma felelőssége. Mint kisebb képességű tanítványai, a testében anyaggá alakítja át a fényt, és ezzel a luxinnal bármit megépíthet vagy elpusztíthat. Óriási hatalom ez itt, ahol a leggyorsabb jármű a vitorlás hajó, és a legmodernebb fegyver a kovás puska. Ám tizenhat évvel a testvérháború után helyi hadurak törnek a hatalomra, és nem tudni, hol van, és mire készül a legyőzött fivér, aki ugyanarra képes, mint a jelenlegi Prizma…"

Brent Weeks bemutatkozó regénysorozata az Éjangyal trilógia a kedvenceim közé tartozik,ezért nem volt kérdéses,hogy a A fekete prizmát is el KELL olvasnom.
A könyv terjedelme a Weekstől megszokott,ami az Éjangyalnál egyáltalán nem zavart ,sőt! De itt valamiért mégis úgy éreztem lehet hogy a kevesebb jobb lett volna.Az elején van egy kis akció,gyorsan megismerjük a főbb szereplőket,de aztán valahogy elül a történet.És ez nem is azzal megy el,hogy bemutatja a világot-azt bizony nekünk kell összerakni a morzsákból,ami nem lenne gond,csak így pár száz oldalon keresztül az ember azt se tudja hogy most mi van- hanem csak úgy van.Ez beszél azzal,az ezzel.Pár dolog azért szerencsére kiderül,ami azért felkelti az ember érdeklődését annyira hogy tovább olvassa,de én például az egyik fő meglepő dolgot későbbre tartogattam volna,mert így nem volt akkora hatása mint kellett volna.A könyv második felére szerencsére beindul a történet és onnantól már majdnem letehetetlen volt (de valamiért mégis sikerült elszakadnom tőle)
A szereplők közül többen is érdekesnek ígérkeznek,van múltjuk,titkaik,céljaik,mindegyikük összetett személyiség-főleg a főszereplő Gavin- valahogy mégsem sikerült közel kerülniük hozzám. Karris például az elején kifejezetten irritált,de ahogy jobban megismertem átküzdötte magát a "most már kíváncsi vagyok rá" kategóriába. Nagyon érdekel,hogy Kippel mi lesz a többi részben,mert most még elég szerencsétlen és idegesítő a számomra,de hiszem hogy tud fejlődni :)  Az egyetlen akit tényleg szimpatikusnak találtam az Vasököl volt.A megvan a maga kis bunkó stílusa,de mégis nagyon segítőkész és hűséges,és még vicces is a beszólásaival.

a második rész

Annak ellenére,hogy a szereplők és a történet felépítése nem nyerte el maradéktalanul a tetszésemet,mégis azt kell mondanom,hogy tetszett,mert a kialakított világ nagyon eredeti és érdekfeszítő,és bár néhány helyzetben  nehezen tudtam elképzelni a színöntést,megszerettem ezt a fajta "mágiát" amit használnak.Nem ad végtelen hatalmat a használóinak,hisz megvannak a maga korlátai és ettől lett hihetőbb számomra az egész.

Bár nem ez lett Weeks legjobb könyve,de azért egyszer megéri elolvasni,és én is  már kíváncsian várom a folytatást,talán az már kicsit pörgősebb lesz,és az elejétől fogva élvezhetem a világot és nem kell "beletanulnom" mint A fekete prizmánál. A második könyv egyébként már megjelent külföldön The Blinding Knife címen,reméljük hozzánk is elér hamarosan.

5/3.5


Eredeti cím: The Black Prism
Fordító: Seress József
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2013
Oldalszám: 792