Christopher Paolini: Örökség

Örökség 4.
"Kezdetben volt Eragon… 

És végül itt az Örökség.

Eragon, az Árnyékölő, a Sárkánylovas, csak egy szegény parasztfiú volt, amíg meg nem találta Saphira tojását. Miután a sárkány kikelt, élete alaposan megváltozott. Most már az egyetlen szabad sárkánylovasként neki kell szembeszállnia Galbatorix zsarnokságával és legyőzni a királyt, mert második esélyt nem kap a világ. De még mielőtt ezzel megpróbálkozhatna, a varden seregnek is oda kell érnie a főváros falai alá. Útjukban bevehetetlen városok és legyőzhetetlen hadvezérek állnak…
Eddigi csatáik és győzelmeik reményt adtak a Birodalom ellenfeleinek. De sikerül-e Nasuadának együtt tartania seregét, amelyet annyi különböző népből szervezett? Segítségére sietnek-e a tündék, amikor a legnagyobb szüksége van rájuk? Lehet-e a vardenek varázslóinak esélye Galbatorix ellen? 

Új csaták, hajmeresztő kalandok, elképzelhetetlen titkok várnak a szabadságukért harcoló emberekre, törpékre, urgalokra, tündékre és segítőikre, a váltott macskákra. Ismét szembekerül Murtagh és Tövis meg Eragon és Saphira. Az út végén pedig Galbatorix és fekete sárkánya, Shruikan várja őket…"

Vigyázat a bejegyzés SPOILERt tartalmazhat!!!

Nem is emlékszem már mennyit kellett várnunk erre a kötetre,arra meg még többet hogy magyarul is olvashassuk végre a tetralógiává bővült sorozatot.
A kedvenc könyvekről,sorozatokról mindig nehezebben írok,ugyanis nem csak hajlandó vagyok átsiklani olyan hibák felett,ami más könyvnél zavarna,hanem a bejegyzéseim rendszerint kislányos rajongói ömlengésbe mennek át.Ha ez most is megtörténne elnézést kérek. 

A történet nem sokkal az után folytatódik,ahol a Brisingr befejeződött,seregünk nyomul előre,csatázgatunk és nagyon-nagyon sok Rorant kapunk.Utóbbinak annyira nem örültem,annak ellenére,hogy az előző résznél azt írtam,hogy kezdem megkedvelni a Roranos fejezeteket. De azért nem annyira hogy ennyit akarjak róla olvasni ! Az ő részei így kicsit untattak,mert míg Saphira és Eragon utazós-kicsit lassabb - részeit is tudom élvezni a párbeszédeik miatt,ez Rorannál nincs meg,így ezeket a részeket nem nagyon szerettem a könyvben.Persze,persze csomó mindent megtudunk,meg fontos dolgokat bíznak rá,de azért tényleg nem kellett volna ennyire részletezni.
A kedvenceim még mindig Saphira és Eragon,annak ellenére,hogy utóbbi még mindig olyan hülye tud lenni mint az elején mikor még  semmit sem tanult.És most még Saphirával is volt egy kis gondom a végén,de erről majd később.
Angelatés a váltott macskákat is jobban megismerjük -nagy piros pont Paolini - de persze minden titra nem derül fény,hiszen mégiscsak Angelaról beszélünk,bár sejtéseink lehetnek a kilétét illetően. Mondtam már hogy Glaedrt is közel került hozzám?Nem?Akkor most mondom :) Annak ellenére hogy mekkora fájdalmat kellett átélnie a lovasa elvesztése miatt,mégse bolondult meg,és mindenben segít főhőseinknek.
Murtagh és Nasuada... külön könyvet kérünk!!! 

Bár néhol igencsak belassul a történet,felesleges részleteket kapunk,mások pedig válasz nélkül maradnak,pár szorult helyzetből Paolini hihetetlenül vágja ki hőseinket,sokszor tényleg nem hisszük,hogy ilyen gagyi megoldást hogy lehet alkalmazni a 4. kötetben,pláne a végén.Jaj,a vége :S Hát ez nekem nagyon furcsára sikeredett,egyrészt Galbatorix legyőzése.Ugyan kérlek Christopher,ez nem a hippi korszak(Brent Weeksre ugyanezért haragudtam sokáig) hogy a szeretet és megértés legyőz mindent!!! Másrészt,hogy tudtad Saphirát (akit mindig is azért szerettem,mert kora és hiúsága ellenére megpróbált bölcs lenni ) átváltoztatni egy tüzelő szukává??!!!  Ahogy meglátja Fírnent,mint akinek kiesik az agya a helyéről,és már alig halljuk a hangját az utolsó fejezetekben.Azért nagyon,de nagyon haragudtam.
Sokakkal ellentétben a legeslegvégén Eragon döntésétől nem vagyok csalódott vagy mérges.Igazából számítottam is rá,mert másként nem is tudom hogyan lehetett volna ezt az egész helyzetet megoldani.Így nem maradt bennem más csak kíváncsiság,de az nagyon nagy,hogy mit találnak,hogyan képezik az újabb sárkányokat és lovasokat stb. Szerintem sokan kíváncsiak lennénk erre szóval kedves Christopher remélem vetted a célzást.

A fent említett hibái ellenére összességében élveztem a könyvet,hiszen ez az egyik olyan fiktív világ,ahol szívesen élnék mondjuk sárkánylovasként :) És külön örült a kicsi szívem,hogy elég sok sárkányos csatát leírt,így teljesült a titkos kívánságom is. 
  
Furcsa mikor az ember befejez egy sorozatot,egyrészt szomorú hogy nincs tovább,de mégis örül - arra még nem jöttem rá hogy pontosan miért is.Hát most én is így vagyok ezzel,de bárki kérdezi,én azt mondom nyugodtan vágjon bele a sorozatba,nem mondom hogy mindenkinek tetszeni fog,de akinek igen annak egy élmény lesz ez a 4 kötet.

U.I.: nagyon jól mutat a 4 könyv így egyben,a polcomon is kiemelt helyen van,majd egyszer csinálok róla képet és akkor megmutatom.

5/5 (csak mert miért ne)



Eredeti cím: Inheritance
Fordító: Urbán Erika
Kiadó: Európa kiadó
Kiadás éve: 2012
Oldalszám: 940

Alma Katsu: Halhatatlan

"Amikor Dr. Luke Findley éjszakai műszakba érkezik a St. Andrew nevű kisváros kórházába, csak egy újabb apró sérülésekkel és családon belüli erőszakkal terhes éjszakára számít. Ehelyett találkozik Lanore McIlvrae-vel, aki örökre megváltoztatja az életét. Mert Lannynek múltja van…

Lanny McIlvrae senkire nem hasonlít, akit Luke valaha ismert. A nő története a szerelemről és az árulásról szól. Szerelemről és árulásról, amire nincs hatással az idő, ami örökkévaló, kivéve, ha Lanny démonai végre nyugalmat találnának. A kétszáz év alatt, amit a Földön töltött, úgy tűnik, mind a dekadencia, mind pedig az erőszak megkísértette, de ő végig hű maradt élete nagy szerelméhez. Egészen mostanáig.

Alma Katsu nagy kritikai visszhangot kiváltó könyve felejthetetlen történet a viszonzatlan szerelemről, ami nem csak megerősíti és nagy tettekre sarkallja az embert, de ugyanakkor el is vakítja és akár a teljes pusztulásba is vezetheti, hiszen a saját megváltásunkhoz vezető út megtalálásáért kizárólag mi magunk vagyunk felelősek."

A halhatatlanság mint fogalom mindenkit érdekel,hát persze ki ne akarna örökké élni mert az tök jó meg minden,de vannak hátulütői is.Na engem ezek a hátulütők sokszor jobban érdekelnek,hiszem ha egy ember-vagy ahhoz hasonló- nagyon hosszú ideig él,azt nem egykönnyen dolgozza fel.Erre mindig kíváncsi voltam hogy lelkileg milyen változásokat él meg egy ember az 'öröklét' súlya alatt.Sajnos a vámpíros sztorik ezzel nem igen foglalkoznak,ezért nagyon megörültem mikor elolvastam a Halhatatlan fülszövegét.Végre valaki aki nem csak a rózsaszín oldalt látja :)

Már az elején magával ragadott a regény,a történettel,és a stílusával,titokzatosságával,hogy egyszerűen muszáj volt tovább és tovább haladnom vele.

Váltott néző-és időpontban vannak a fejezetek,Luke -jelen- ,és  Lanny - múlt- szemszögéből lehetünk tanúi az eseményeknek.Luke fejezetei kevésbé tudtak lekötni,ezt főként annak tudom be,hogy maga a karakter se keltett érdeklődést bennem.Olyan semmilyen,üres,lerí róla hogy azért van,hogy valaki a jelenben is navigáljon minket. Lanny fejezeteit annál inkább élveztem,főként mert abban a korban játszódik,és azt az életet mutatja be ami mostanság érdekel.Sajnos ő se lopta be magát a szívembe,számomra túl ostoba és naiv,ráadásul ő még ennek az ellenkezőjéről van meggyőződve. 

Miért kapta mégis a 4 pontot? Hát nem is a szereplők miatt az már biztos.Bár a második felére kezd lassulni a történet,és ha nem lenne benne az a titok ami kiderül,még unalmadnak is lehetne mondani.De az első fele,és a téma miatt élveztem az olvasását.Valamint ami nagyon sokat dob rajta az Katsu írásmódja.annyira magával ragad,beszippant és nem ereszt még az után se mikor már régen befejezted a könyvet.

Nem egy könnyű olvasmány,de érdemes elolvasni,főleg annak akit -csakúgy mint engem - érdekel a halhatatlanság, elege van már a csöpögős szerelmi történetekből és valami másra vágyik.A könyvnek van folytatása is(The Reckoning,The Descent) bár számomra elég lezárt volt a vége,de azért lenne egy tippem,hogy mivel lehetne folytatni. ;)

A borítóért hatalmas piros pont a kiadónak,nekem sokkal jobban tetszik mint az eredeti,sokkal letisztultabb,egyszerűbb és mégis valahogy sokkal jobban visszaadja a könyv hangulatát.Részemről szerelem első látásra :)

5/4

Eredeti cím: The Taker

Fordító: Farkas Veronika

Kiadó: Agave Könyvek

Kiadás éve: 2012

Oldalszám: 480

Feltámadás

Most döbbentem rá,hogy január óta nem írtam egy darab bejegyzést,-igaz közben azért olvastam is-szóval rosszabb a helyzet mint gondoltam. De most egy húzós félév,és vizsgaidőszak után feltámadok hamvaimból,mint a főnix és bepótolok mindent - sajnos a memóriám nem a legjobb,de azért megpróbálok értelmes bejegyzéseket írni azokról a  könyvekről is amiket régebben olvastam már.