"Amikor először találkoztak, Clare hatéves volt, és Henry harminc. Amikor összeházasodtak, Clare huszonkettő, és Henry még mindig harminc. Henry idő-eltolódási rendellenességgel született. Genetikai órája a legváratlanabb pillanatokban visszaáll, és még abban a másodpercben eltűnik. Ilyenkor elmúlt és eljövendő élete érzelmi csomópontjain találja magát, meztelenül, védtelenül. Sohasem tudja, mikor történik meg újra, sohasem tudja, hol köt ki legközelebb.
Az időutazó felesége a világirodalom egyik legkülönösebb szerelmi története. Clare és Henry felváltva meséli el történetüket. Rajongva szeretik egymást, megpróbálnak normális családi életet élni: biztos állás, barátok, gyerekek. Mindezt olyasmi fenyegeti, amit sem megakadályozni, sem irányítani nem képesek, történetük ettől olyan megrendítő és felejthetetlen."
Nem most végeztem vele,de csak most jutott rá egy kis időm,hogy írjak róla.A könyv megszerzése sem volt egy sétagalopp,de azért megérte.
Erről a könyvről elég nehéz nem spoileresen irni,nekem sem fog sikerülni,annyira hatással volt rám,tehát vigyázz SPOILER!!!
Kezdjük ott,hogy én a filmet láttam először,ami nagyon tetszett a maga kis egyszerűségével,a jó színészi játékkal és a zenével.És a végén,mikor Henry tudta,hogy meg fog halni,akkor magamban mondogattam,hogy "Nem ez nem lehet,valaki mentse már meg!" De aztán sajnos bekövetkezett az elkerülhetetlen,és én majdnem sírtam.
A film egyébként eléggé hű a könyvhöz,talán csak pár kisebb dolog tér el benne.
Amit nagyon sok helyen láttam,és nagyon sok embernek szálka a szemében,az a "hétköznapi" szóhasználat.Én nem nevezném ezt vulgárisnak.Szerintem nincs az ember,aki ne mondana néha egy-egy rondább szót.És én még senkit nem hallottam embert,aki a női nemi szervre azt mondta volna,hogy "a női gyönyör forrása,vagy olyant,hogy eddig ismeretlen helyeket fedezett fel XY a tesén" Ebből akár arra is következtethetnénk,hogy megtalálta a Langerhans-szigeteket.Na most ezzel arra akarok,kilyukadni,hogy olyan szavakat használ,mint a p*na.Igen,néha én is felkaptam a fejem,egy-egy költőire sikeredett mondat közepén egy ilyen szónál,de a végére már megszoktam.
Amúgy a történet nagyon jó és egyedi,igaz néha vissza kellett lapoznom,hogy most ki hány éves,és mikor is vagyunk.Azok a szálakat,amiknek nem látjuk értelmét az elején,a végére értelmet nyernek.Ebben azért tényleg sok meló lehet!
A szereplőkről többet megtudunk,ugyanis a két főszereplő Henry és Clare felváltva meséli, így teljes képet kapunk a történtekről.Kettejük közül Henryt kedveltem jobban.Sőt őt kedveltem mindenki közül leginkább,bár voltak hülye dolgai.Calre nekem valahogy szinte végig unszimpatikus volt (kivétel a művészi részeknél).Henry halála után a kis akciója Gomezzal,a tinédzserkori kis bosszújais elég kiábrándító volt.
A mellékszereplők is jól ki voltak dolgozva,Kimy beszólásait nagyon bírtam.
A végén nagyon sajnáltam Claret.A filmmel ellentétben itt nem volt happy
end.Szerintem.Sajnáltam őt.Ami idegesítő volt,az az,hogy nagyon sok francia szöveg volt bent,amit azért az ilyen kis "franciatudás 0" embereknek lábjegyzetben lefordíthatták volna :S
3 jelenet van a filmben,ami a könyvben nincs bent eredetileg,és én nekem hiányoztak.Az egyik amikor Henry beszél az anyjával a vonaton.A másik amikor a jövőbe utazik,és kintről látja magát a padlón,és a kéznyoma ott marad az ablakon.A legszomorúbb pedig az,mikor Albával énekelnek az itt maradás reményében.
Szerintem megéri elolvasni a könyvet és megnézni a filmet is.A sorrendet nem merném megmondani,de nekem jobb volt a film előbb,mert így nagyobbat ütött,és a könyv pedig kibővítette azt.
5/5
Eredeti cím: The Time Traveller's WifeFordító: Gálvögyi Judit
Kiadó: Athenaeum Kiadó
Kiadás éve: 2009
Hossz: 564 oldal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése