Madarat tolláról...

Nos mivel annyi de annyi szép borítót látok mostanában,és megérem mentegetni a képetek,meg csorgatni a nyálam utánuk,ezért arra gondoltam,hogy lenne egy "rovat" amiben pár általam valamilyen oknál fogva szépségesnek ítélt borítót közszemlére teszek.Ja és nálam nincs semmilyen szisztéma,hogy mi szerint teszek fel egy képet,csak ami megtetszik : )
Kezdjük is talán ezekkel:

Audrey Niffenegger: Az időutazó felesége

"Amikor először találkoztak, Clare hatéves volt, és Henry harminc. Amikor összeházasodtak, Clare huszonkettő, és Henry még mindig harminc. Henry idő-eltolódási rendellenességgel született. Genetikai órája a legváratlanabb pillanatokban visszaáll, és még abban a másodpercben eltűnik. Ilyenkor elmúlt és eljövendő élete érzelmi csomópontjain találja magát, meztelenül, védtelenül. Sohasem tudja, mikor történik meg újra, sohasem tudja, hol köt ki legközelebb.
Az időutazó felesége a világirodalom egyik legkülönösebb szerelmi története. Clare és Henry felváltva meséli el történetüket. Rajongva szeretik egymást, megpróbálnak normális családi életet élni: biztos állás, barátok, gyerekek. Mindezt olyasmi fenyegeti, amit sem megakadályozni, sem irányítani nem képesek, történetük ettől olyan megrendítő és felejthetetlen."

Nem most végeztem vele,de csak most jutott rá egy kis időm,hogy írjak róla.A könyv megszerzése sem volt egy sétagalopp,de azért megérte.
Erről a könyvről elég nehéz nem spoileresen irni,nekem sem fog sikerülni,annyira hatással volt rám,tehát vigyázz SPOILER!!!

Kezdjük ott,hogy én a filmet láttam először,ami nagyon tetszett a maga kis egyszerűségével,a jó színészi játékkal és a zenével.És a végén,mikor Henry tudta,hogy meg fog halni,akkor magamban mondogattam,hogy "Nem ez nem lehet,valaki mentse már meg!" De aztán sajnos bekövetkezett az elkerülhetetlen,és én majdnem sírtam.

A film egyébként eléggé hű a könyvhöz,talán csak pár kisebb dolog tér el benne.
Amit nagyon sok helyen láttam,és nagyon sok embernek szálka a szemében,az a "hétköznapi" szóhasználat.Én nem nevezném ezt vulgárisnak.Szerintem nincs az ember,aki ne mondana néha egy-egy rondább szót.És én még senkit nem hallottam embert,aki a női nemi szervre azt mondta volna,hogy "a női gyönyör forrása,vagy olyant,hogy eddig ismeretlen helyeket fedezett fel XY a tesén" Ebből akár arra is következtethetnénk,hogy megtalálta a Langerhans-szigeteket.Na most ezzel arra akarok,kilyukadni,hogy olyan szavakat használ,mint a p*na.Igen,néha én is felkaptam a fejem,egy-egy költőire sikeredett mondat közepén egy ilyen szónál,de a végére már megszoktam.

Amúgy a történet nagyon jó és egyedi,igaz néha vissza kellett lapoznom,hogy most ki hány éves,és mikor is vagyunk.Azok a szálakat,amiknek nem látjuk értelmét az elején,a végére értelmet nyernek.Ebben azért tényleg sok meló lehet!

A szereplőkről többet megtudunk,ugyanis a két főszereplő Henry és Clare felváltva meséli, így teljes képet kapunk a történtekről.Kettejük közül Henryt kedveltem jobban.Sőt őt kedveltem mindenki közül leginkább,bár voltak hülye dolgai.Calre nekem valahogy szinte végig unszimpatikus volt (kivétel a művészi részeknél).Henry halála után a kis akciója Gomezzal,a tinédzserkori kis bosszújais elég kiábrándító volt.
A mellékszereplők is jól ki voltak dolgozva,Kimy beszólásait nagyon bírtam.

A végén nagyon sajnáltam Claret.A filmmel ellentétben itt nem volt happy end.Szerintem.Sajnáltam őt.

Ami idegesítő volt,az az,hogy nagyon sok francia szöveg volt bent,amit azért az ilyen kis "franciatudás 0" embereknek lábjegyzetben lefordíthatták volna :S

3 jelenet van a filmben,ami a könyvben nincs bent eredetileg,és én nekem hiányoztak.Az egyik amikor Henry beszél az anyjával a vonaton.A másik amikor a jövőbe utazik,és kintről látja magát a padlón,és a kéznyoma ott marad az ablakon.A legszomorúbb pedig az,mikor Albával énekelnek az itt maradás reményében.

Szerintem megéri elolvasni a könyvet és megnézni a filmet is.A sorrendet nem merném megmondani,de nekem jobb volt a film előbb,mert így nagyobbat ütött,és a könyv pedig kibővítette azt.

5/5

Eredeti cím: The Time Traveller's Wife
Fordító: Gálvögyi Judit
Kiadó: Athenaeum Kiadó
Kiadás éve: 2009
Hossz: 564 oldal

Holly Black: White Cat

Curse Workers #1
"Cassel comes from a family of curse workers – people who have the power to change your emotions, your memories, your luck, by the slightest touch of their hands. And since curse work is illegal, they're all mobsters, or con artists. Except for Cassel. He hasn't got the magic touch, so he's an outsider, the straight kid in a crooked family. You just have to ignore one small detail – he killed his best friend, Lila, three years ago.

Ever since, Cassel has carefully built up a façade of normalcy, blending into the crowd. But his façade starts crumbling when he starts sleepwalking, propelled into the night by terrifying dreams about a white cat that wants to tell him something. He's noticing other disturbing things, too, including the strange behavior of his two brothers. They are keeping secrets from him, caught up in a mysterious plot. As Cassel begins to suspect he's part of a huge con game, he also wonders what really happened to Lila. Could she still be alive? To find that out, Cassel will have to out-con the con-men."

Még annak idején Giginél láttam meg,és felkeltette az érdeklődésem,de mivel angoltudásom oly csekély volt(most se sokkal jobb) ezért inkább későbbre hagyta.Aztán nem is olyan régen megint eszembe jutott,és akkor már muszáj volt elolvasnom.

A történet egy olyan alternatív világban játszódik,ahol "átok munkások" élnek.olyan emberek ők,akik valamilyen különleges különleges adottsággal rendelkeznek,amit érintés útján fejtenek ki (pl. szerencsét/balszerencsét adhatnak,befolyásolhatják az érzelmeket stb.),de ezt bizonyos visszahatás követ pl.ha valakit megöl,elhal az egyik ujja. Ebből elég sok gond is akadt-páran erőteljesen visszaéltek a hatalmukkal-ezért hoztak pár szabályozó törvényt,és persze mindenki kesztyűt visel.

Főszereplőnk Cassel egy olyan "maffiózó" családban él,ahol rajta kívül mindenki átok munkás, így neki máshogy kell érvényesülni,ezért fogadásokat szervez a suliban.
Volt egy kis probléma az előző barátnőjével Lilaval,mondhatni véget vetett a kapcsolatnak(megölte a lányt)és titkolóznia kell.Ha ez még nem lenne elég,alvajáró,és egyik este majdnem meghal amikor este kiruccan a tetőre álmában egy fehér macska kíséretében.Feltűnnek a családtagok,és minden bonyolulttá válik Cassel életében,és olyan dolgokra derül fény,amire nem is számított.

A történet kb így kezdődik,a többit meg olvasni kell,mert az úgy jó :D
Nagyon tetszett,a világ egyedi és jól fel van építve,az események elég csavarosak,és folyamatosan gondolkodtat a következő lépésen.Végig érezni a feszültséget,és amikor azt hisszük,hogy vége,itt a happy end,akkor az írónő még Casselbe/belénk rúg egyet.

Leginkább Casselt kedveltem,meg talán a nagypapit.Cassel igen érdekes személyiség.Másnak akar mutatkozni,mint aki, rejtegeti érzéseit,mégis valahol azt várja,hogy valaki megértse.A kis "csínytevéseit" olyan profizmussal hajtja végre,hogy nem lehet nem szeretni érte.Ezek mellett persze okos,és fejlődőképes is.

A nyelvezete nem túl nehéz,igaz volt olyan,hogy 2-3 mondatot folyamatában nem nagyon értettem,és még mindig gondjaim vannak a jelzőkkel és melléknevekkel,de azért egész jól tudtam követni,sőt néha még kifejezetten élveztem is az angolul való olvasást.

A második részből- egy kis részlet van a könyv hátuljában,de nem kinyoztam magam azzal,hogy előre olvasok,majd ha meglesz a 2. rész.Amúgy nekem az angol borító (fent)sokkal de sokkal jobban tetszik az amcsi verziónál,még jó hogy nekem az előbbi verzió van meg :) (imigyen fest a második rész) >

5/5

Kiadó: Orion Publishing Group
Kiadás éve: 2011
Hossz: 310 oldal

Volt egyszer egy október...

...ami elég furára sikeredett.Sajnálatos módon bedöglött a gépen a hónap második hetében,és így 3 és fél hetet kellett nélkülöznöm,ami azért valljuk be egy ilyen gépfüggő világban azért durva.Nagyon elmaradtam a bejegyzésekkel is,ezért csak most tudom ezt a hónapot lezárni.
Mindösszesen 5db könyvet olvastam(ebből egy újraolvasás) és még 2 kötelezőt,amiről nem írtam,mert úgy gondoltam,hogy bőven elég volt nekem az irodalom órán.Thomas Manntól volt 2 kisregény, a Mario és a varázsló(ezzel sajnos nem végeztem) és a Tonio Kröger.

Könyvtárban is voltam,az olvasójegyen szerepelő dátum szerint még ez is októberben volt,és ezeket vettem ki: Gayle Forman: Ha maradnék
Rick Riordan: A csontlabirintus

Csak 1db könyvet vettem e hónapban,név szerint Holly Black: White Cat.Az olvasása folyamatban van,amint végzek írok is róla.Megérkezett a Julie Kagawa: The Iron King kötet is pingitől,amit még egyszer nagyon köszönök.Születésnapi ajándékként pedig Audrey Niffenegger: Az időutazó feleségét(sajnos nem volt az áhított cipős borítóval,csak a majdnem kopasz csajossal) kaptam,plusz még 2 Reader's Digest könyvválogatást is.


Amint lesz egy kis több szabadidőm,mindet ki fogom végezni. Ígérem :)

Rick Riordan: A csontlabirintus

A 39 kulcs 1.rész

"Mi történne, ha rájönnél, hogy a családod az egyik leghatalmasabb család a történelemben? Mi lenne, ha azt mondanák, hogy a család erejének forrását elrejtették a világ különböző részein, 39 kulcs formájában? Mi lenne, ha választás elé állítanának – fogod az egymillió dollárt és elsétálsz. vagy megkapod az első kulcsot? Ha Amy vagy Dan Cahill helyében vagy, a kulcsot választod – és megkezdődik a veszélyes hajsza."

Riordan korábbi munkája-Percy Jackson sorozat- nekem kifejezetten tetszett, így kíváncsi voltam erre a könyvére is.

A történet alapjában véve nem rossz,felkelti az ember érdeklődését,mert ugyan ki ne lenne kíváncsi rá,mi az amiért megéri lemondani 1millióról? Mi más mint egy kincskeresős játék! Mindig is szerettem az ilyen "gondolkozz,és úgy jutsz tovább a következő állomásra" dolgokat,főleg a filmeket.
Jól is indul az egész,csak a szokásos gyerekeknek íródó könyvek csapdájába esik.Sosem értettem,hogy ki az aki elhiszi,hogy 2pár tizenéves gyerek (12-14 évesekre kell gondolni)szinte megváltja a világot,olyan trükköket és akciókat adnak elő.Nekem az ilyen sosem jött be igazán.Annyi szóljon a könyv mentségére,hogy a mi gyerekeink kapnak egy felnőtt segítőt is,aki még egész jó fej is.
A szereplők nekem elég sablonosak-okos,de visszahúzódó lány; idegesítő,de jó matekos öccs;izomagy család stb.-de itt nem is a szereplőkön van az igazi hangsúly,hanem az akción.
Annak nagyon örülök,hogy sok érdekesség van benne a "keresett" személyről-néhány dolog még nekem is új volt- ,meg lehet min gondolkozni,és ez szerintem jobban leköti a korosztályt,mint egy jó kis jellemábrázolás,és legalább tanul is közben valamit.

A sorozat 10 részes,aminek az érdekessége,hogy nem 1 író írta az összeset,hanem 8.Ez már magában kíváncsivá tett annyira,hogy elolvassam a következő részt is.


5/3.5



Eredeti cím: The 39 Clues 1. The Maze of Bones
Fordító: Farkas Orsolya
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2010
Hossz: 240 oldal

Jack London: Farkasvér

"A szürke kölyök hiteles, igazi farkaskölyök. Hiteles, mint az anyja, amely kicsalta az emberek táborából a kutyákat, hogy éhes farkastársai felfalhassák őket, hiteles, mint Öreg Félszem, az apja, amely megküzdött egy fiatal farkassal…
Fehér Agyar az indiánok táborába került, szenved Lip-lip gonosz fogaitól, a keserűség magányossá, kegyetlenné, sunyivá, tolvajjá teszi – de közben megtanulja, hogy gazdájának, Szürke Hódnak engedelmeskednie kell.
Miért ne kerülhetne egy vad farkas olyan jóságos és szerető környezetbe, amely szükségszerűen felszínre hozza legszebb kutyatulajdonságait: a szeretetet, a hűséget, a ragaszkodást?
Úgy, ahogy meg van írva, annyi benne a lendület, az elevenség, a fantázia, a kitűnő megfigyelőre és természetismerőre valló művészi kép, és olyan megindító az egész történet, hogy méltán tekinthetjük az író életműve egyik örök értékű darabjának"

Már nagyon régóta kerestem Jack London Fehér Agyar című könyvét,de sehol sem találtam.Aztán valahogy rájöttem,hogy kiadták ugyanezt Farkasvér névvel is. Így egyből meg is lett.

A stílus a megszokott Londonos.Állati szemmel látjuk a világot és a történteket is.És itt volt az a pár dolog,amibe belekötnék.Nekem néhol kicsit durvának hat az írásmódja.Egyszer úgy ír az állatokról,mint érző és gondolkodó lények,a következő pillanatban meg csak felfalják egymást.Az ilyen éles váltások nekem kicsit furcsák voltak.

Ezt leszámítva szerettem,nem csak azért mert farkas a főszereplő,hanem a havas Észak miatt is.Úgy szeretem a teles leírásokat- csak nekem ne kelljen ott dideregnem- és ezt London nagyon is szépen teszi.

Aki nem olvasta,az mindenképpen tegye meg.A tanárom is csak azért nem vette el tölem,mikor órán olvastam,mert meglátta hogy Jack Londont olvasok :D

5/4

Eredeti cím: White Fang
Fordító: Semlyén István
Kiadó: Dunakanyar 2000 kiadó
Kiadás éve:
Hossz: 257 oldal