Scott Westerfeld: Behemót

Leviatán 2.

"Egy ellopott hadihajó. Egy titkos küldetés. Egy világraszóló kaland. 

A behemót a brit tengerészet legádázabb teremtménye, mely egy falással egész hadihajókat tüntet el. A darwinisták fel akarják használni a barkácsok ellen, még ha ezért azt az árat is kell fizetniük, hogy az Oszmán Birodalom is belép a háborúba. 

Deryn, a brit légierő fiúruhában szolgáló kadétja és Sándor, az álruhás osztrák–magyar trónörökös a Leviatán fedélzetén utaznak Isztambul felé. A léghajó küldetését azonban katasztrófa fenyegeti, és a két fiatal hamarosan idegen földön találja magát – magányosan, üldözőkkel a nyomukban. Sándornak és Derynnek minden ügyességükre, ravaszságukra és szövetségesükre szükségük lesz, hogy megbirkózzanak a veszedelmekkel."

Miután letettem az első részt,azonnal kaptam volna a következőhöz,de arra sajnos várni kellett,és sajnos most is ez a helyzet.Amint végeztem a vizsgákkal,egyből nekiestem és pár nap alatt el is olvastam.Mondhatni még az első résznél is jobb volt a Behemót,ez főként a több akciónak köszönhető,amiket ráadásul izgalmasra sikerült megírnia Westerfeldnek.

A történet nem sokkal ott folytatódik ahol abbamaradt.Sándorék a Leviatánon dolgoznak,bár nem sikerült teljesen elfogadtatni magukat a legénység tagjaival,amiből kisebb konfliktusok is adódnak. Deryn továbbra is sziporkázik mint aeronauta,de közben a hazához való hűség és a Sándornak tett ígéretek között őrlődik. A Leviatán és legénysége folytatja útját  az Oszmán Birodalom felé,bár nehézségekbe botlanak,továbbá fény derül arra is,hogy mik lakoznak Dr. Barlow tojásaiban,és persze még több szörnyecskét ismerünk meg.
Többet nem is árulnék el a történetről,olvassátok el,mert megéri :)

Az első résznél említettem,hogy nem teljesen sikerült elhinnem a koholt állatok létét,és hogy idő kellett míg megszoktam.Most -pár apró kis kétkedést leszámítva - egyből elhittem neki mindent,és egyre kíváncsibban vártam hogy milyen újfajta állattal áll elő az író,és az milyen különös tulajdonságokkal bír.Szóval a világ még mindig magával ragadó,annak ellenére,hogy nekem az Isztambuli helyszín annyira nem volt szimpatikus.

Deryn és Sándor még mindig kedvencek,és Dr. Barlow is egyre jobban érdekel mint karakter.Tudtam hogy nagy szarkeverő ez a nő :)  Az új emberek annyira nem kerültek közel hozzám,nem úgy Bovril a maga "éleslátásával". Meg kell említeni még a címben szereplő koholmányt,hiszem bár nem sokat szerepel,de akkor eléggé hatásos és megrázó a belépője.

A regény érezhetően komolyodik,nem csak azért mert szereplőink egyre több megpróbáltatásnak vannak kitéve és fel kell nőniük,vagy az egyre több áldozat miatt,de a háború közelsége miatt is.Kíváncsi vagyok hogy a 3.rész mennyire marad 'gyerekes',vagy már átmegy egy felnőttebb regénybe,akárcsak a Harry Potter sorozat.
Szóval most már nagyon-nagyon kíváncsi vagyok a végkifejletre,csak az a kár,hogy karácsonyig kell várnunk rá.

5/5

Eredeti cím: Behemoth

Fordító: Kleinheincz Csilla

Kiadó: Ad Astra

Kiadás éve: 2013

Oldalszám: 592

George R. R. Martin: Sárkányok Tánca

A Tűz és Jég Dala V.

"Közeleg a tél. A hideg szelek feltámadtak a sokat szenvedett Hét Királyságban, ahol az Öt Király háborúja után a túlélőknek most az éhínséggel kell szembenézniük. Az emberek birodalmát védelmező Fal ifjú parancsnoka, Havas Jon a Mások elleni reménytelen küzdelemre próbálja felkészíteni a szétzüllött Éjjeli Őrséget, ám rá kell döbbennie, hogy ellenségei jóval közelebb vannak hozzá, mint gondolná. Stannis Baratheon Észak uralmáért vív elkeseredett harcot a Boltonokkal, miközben Királyvárban a Lannister-ház próbálja megerősíteni Tommen, a gyermekkirály törékeny uralmát a kivérzett Hét Királyság fölött. A Keskeny-tenger másik oldalán Tyrion Lannister, a megvetett és üldözött rokongyilkos sárkányvadászatra indul, ám útja veszélyekkel és váratlan kitérőkkel teli. A világ eközben az ősi városra, Meereenre figyel, ahol Viharbanszületett Daeneryst, Westeros jog szerinti uralkodóját minden oldalról szorongatják ellenségei. Hogy arathat diadalt a Sárkányok Anyja, ha három gyermekére sem számíthat? A végkifejlet csak tűz és vér lehet, ám ki éli túl a sárkányok táncát?"

Aki korábban is olvasta A Tűz és Jég Dala kritikáimat,az tudja,hogy mennyire szeretem a sorozatot,de azt is,hogy megvannak a magam gondjai vele-főként Martinnal- és hogy a 4.kötettel nem voltam maradéktalanul elégedett.
A vizsgaidőszak miatt nem volt időm írni a könyvről,és mióta befejeztem,sok minden kiment a fejemből amit írni akartam,ezért csak inkább általánosságban beszélnék a könyvről.

A megjelenés után elég sokáig nem szereztem be,aztán miután megvettem ,akkor is sokat vártam vele mire elolvastam.Ennek több oka is van: egyrészt még nincs folytatás és nem akarom hogy vége legyen; másrészt a könyv olyan hosszú,hogyha nincs elég időd rá,nem tudsz vele folyamatosan haladni,és akkor a fonalat is elveszted.Néha ha hosszabb szünetet tartottam benne,volt hogy nem mindenre emlékeztem,hogy mi történt,ki kivel van,ez itt most kicsoda-ezt az sem segítette,hogy martin bácsi most is 1-1 szempontkaraktert máshogy nevezett a fejezeteikben.Ez volt ez egyik problémám vele,a másik pedig,hogy ollllllyan lassan halad a történet,hogy sokszor azt hiszem visszafelé megyünk.És erre még Martin felesleges dolgokra tér ki,nehogy véletlen a kedvenc szereplőnkről olvashassunk többet.

Ezt leszámítva nagyon szeretem az egész sorozatot,a kiszámíthatatlan csavarokat,azt hogy senki sem fekete vagy fehér,mindenki olyan emberi (bár az kicsit kiábrándító hogy Ned óta egyetlen 'pozitív' szereplő sincs),és a világ is iszonyat jó.Szerettem volna a végére érni,mert hallottam hogy érdekes fordulatok következnek-bizony be is következtek- de mikor letettem mégis furcsán éreztem magam,hiszen -ha csak egy időre is- de el kell búcsúzni ettől az egésztől.Amint időm engedte elkezdtem a TV  sorozatot újranézni,és valószínűnek tartom,hogy a könyveket is újraolvasom majd a jövőben.

A kedvenc szereplőim továbbra is megmaradtak(Jon,Arya stb.),de ami nagyon meglepett,hogy pár rühellt szereplővel valamiért elkezdtem szimpatizálni. Cersei-t a Varjakban egy kiskanálban meg tudtam volna fojtani,most azonban érdekesnek találtam a furfangosságát,és sokat mosolyogtam a ki nem mondott beszólásain. Danyt a kezdetekben nagyon szerettem, aztán borzasztóan idegesített,de az utolsó fejezeteiben,hogy "visszafelé ment" újra elkezdett érdekelni,erre naná hogy nincs több belőle! Úgyhogy Martin bácsi tessék írni azt a könyvet,mielőtt a Kaszás megneszeli hogy a nevében ítélkezel,vagy hogy esetleg kinyírtad a kedvenc szereplőjét  és még a végén kedve szottyan bosszút állni.

Bár már nem nyújt olyan katartikus élményt, mint az első rész, és még mindig vannak hibái,én maradok nagy rajongója a sorozatnak ,legyen az akár a polcomon,vagy
a tévében.

Eredeti cím: A Dance with Dragons

Fordító: Novák Gábor

Kiadó: Alexandra

Kiadás éve: 2012

Oldalszám: 1152

Lauren Beukes: Moxyland

"Vágod, mi folyik a világban? Azt hiszed, tudod, kié a valódi hatalom? Rohadtul fogalmad sincs róla. A Moxyland félelmetesen hiteles thriller a technológiai fejlődésről és az általa felemésztett szabadságról. Beukes Fokvárosának sokszínű világában underground mozgalmárok csapnak össze génmódosított harci kutyákkal, és feltörekvő celebek adják el reklámfelületnek a testüket nanotechnológiai designerdrogokért cserébe. Kendra, egy művészeti iskoláról kibukott fotós kísérleti marketingprogramra jelentkezik; Lerato, az ambiciózus programozó titkon át akar igazolni a multicégtől, amelynek dolgozik; Tendeka, a forrófejű aktivista egyre veszedelmesebb akciókat szervez, és Toby, a sármos blogger rájön, hogy a videojátékok, amikkel pénzért játszik, sokkal több mindent rejtenek, mint amit a látszat mutat… Négy fiatal története fonódik össze egy olyan világban, ahol a virtuális identitás legalább olyan fontos, mint a valódi. A lekapcsolás a rendszerről rosszabb a börtönnél is, valakinek mégis szembe kell szállnia a Kormányzat Rt-vel – kerül, amibe kerül."

Az Ad Astra kiadó kötetei közül egyre több kelti fel az érdeklődésemet,és ez nem csak a gyönyörű borítóknak köszönhető-bár elég nagy szerepe van benne - hanem a könyvek témáival,amik mind egy szálig egyediek,és a sok "mintakönyv" után vágytam már az újdonságra.

a "tervezett"

Bevallom őszintén,a Moxylandben a tervezett borító fogott meg,mikor megláttam,tudtam,hogy ez nekem kell.Csak aztán olvastam el a fülszöveget,és gondoltam miért is ne? Aztán a borítón változtattak,aminek annyira nem örültem,de ez van,még így is szép-és a hátuljára rátették a tervezettet is :)
Mikor belekezdtem a történetben kíváncsi voltam,hogy mi fog ebből kisülni.A közepe fel már ott voltam,hogy én ezt értem,aztán a végén megint úgy voltam hogy "most mi van?" kicsit hirtelen és lezáratlanul lett vége.Aztán elkezdtem gondolkodni,hogy mi is történhetett-gondolom ez volt az írónő célja- egy bizonyos kép kialakult bennem hogy mi is lett a szereplőkkel,de végül arra jutottam,hogy ezt a könyvet mindenképpen el kell majd olvasnom majd pár év múlva,kíváncsi vagyok akkor mit fogok majd gondolni róla,és nagyon remélem hogy akkor már kicsit jobban meg fogom érteni a politikáját is,amivel most még vannak gondjaim.

Négy főszereplőnk van,akiken keresztül követhetjük az eseményeket.Kezdetben nem igen van összefüggés köztük,aztán a szálak összefutnak és rendesen össze is gabalyodnak.
Hogy úgy mondjam egyik szereplőt sem szerettem meg,és egyáltalán nem azért mert nem tökéletesek és makulátlanok-sőt szeretem az 'emberi' karaktereket- de ők négyen egyáltalán nem voltak szimpatikusak nekem,talán még Toby egy kicsit.Mindegyiküket pofon tudtam volna vágni,hogy ne legyél már ennyire eltelve magaddal,vagy ilyen hülye,önző,elvakult stb.

4 "hős" /forrás Ad Astra

Bár nem került be a kedvenc könyveim közé,azért érdemes volt elolvasni,hisz ilyen komplett és kidolgozott világot nem egyszerű megtervezni.Nem azt mondom,hogy lenyűgözött-mert nem,ilyen nyomasztó világban akarna a halál élni- de elhittem neki hogy igaz.Nem kérdezősködtem.Ha világít a bőre akkor világít,nincs vita.
A stílusa... hát nem is tudom.A sok szleng és lazaság nem annyira jött be,sokszor úgy éreztem mintha egy 70 éves mama lennék akinek egy tini 'tolja a frankót ' és fogalmam sincs hogy miről zagyvál itt.De a kis utalások,és kétes értelmek elgondolkoztattak.Kíváncsi vagyok hogy az írónő másik magyarul megjelent könyvében -a Zoo City-ben- is így ír-e ,vagy teljesen másképpen.

5/3.5



Eredeti cím: Moxyland
Fordító: Körmendi Ágnes
Kiadó: Ad Astra 
Kiadás éve: 2013
Oldalszám: 312