Julie Kagawa: The Iron King

"Meghan Chase has a secret destiny—one she could never have imagined…
Something has always felt slightly off in Meghan’s life, ever since her father disappeared before her eyes when she was six. She has never quite fit in at school… or at home.
When a dark stranger begins watching her from afar, and her prankster best friend becomes strangely protective of her, Meghan senses that everything she’s known is about to change.
But she could never have guessed the truth—that she is the daughter of a mythical faery king and is a pawn in a deadly war. Now Meghan will learn just how far she’ll go to save someone she cares about, to stop a mysterious evil no faery creature dare face…and to find love with a young prince who might rather see her dead than let her touch his icy heart."

Szóval a történet röviden(figyelem lehetnek benne SPOILERek szóval csak saját felelősségre!!!!): Adott nekünk egy különc főhősnő Meghan Chase,akivel a 16. születésnapján fura dogok történnek.Különös lényeket kezd el látni,csúnyán beégetik a suliban,és nem utolsósorban az aranyos kisöccse helyett valami furcsa lény várja otthon.Egyetlen barátjától Robintól megtudja,hogy vannak tündérek és ők rabolták el az öccsét,és hogy visszaszerezze el kell mennie Nevernever-be(tündérhon).Ott találkozik egy fura macskával és egy jóképű herceggel,aki meg akarja ölni és nem utolsó sorban kiderül,hogy az egyik tündérkirály törvénytelen lánya.
Többet nem szeretnék írni a történetről,mert nem lehetne spoiler nélkül.

Be kell vallanom,hogy eléggé lassan haladtam a könyvvel(kb novemberben kezdtem el)de ezt betudhatjuk annak,hogy még mindig nem olvasok annyira jól angolul,és egyéb bokros teendőim is akadtak.De hogy ne csak magamat okoljam,a könyv eleje egy kicsit vontatottan indul.Talán ezt tudnám felróni neki a leginkább,mert a sokak által idegesítőnek tartott "vándorlás az egész könyvön keresztül" engem egyáltalán nem zavart.
A világa összetett és jól felépített,tetszett,hogy ennyi féle képzeletbeli lény népesíti be.A tündérek világa gyönyörű lehet(sajnos nem minden leirást értettem teljesen,de amit igen,abból én ezt szűrtem le) és mindig is szeretem az olyan történeteket,ami valamilyen havas területen játszódik -bár nem szeretem a hideget,de azért elképzelni megéri- és itt ebből kapunk is.
Igaz,hogy a történet nem a legfordulatosabb,de azért jó volt és elszórakoztatott.

Meghan szerencsére nem a nagyon nyavalygós fajta főhősnők egyike,és szerencséjére még egy kis humorérzék is szorult belé.Robin/Puck az a tipikus tündér/kobold jellem,vicces,furfangos és ezek mellett még jó barátja is Megnek,bár néha kicsit idegesítő volt.
Ash az a fajta pasi,aki ha a sárba tipor,te akkor is könyörögsz neki,hogy legalább csak egy pillantást vessen rád.
Grimalkin a macskák eleganciájával és mások semmibe nézésének képességével rendelkezik,mégis a szíve arany és legszívesebben megdögönyözné az ember.

Összességében megérte elolvasnom,jó könyv és erősen hajazok a sorozat többi részének mielőbbi beszerzésére,mert ez a vég nagyon kíváncsivá tett.


5/4

Kiadó: Harlequin Sales Corp
Kiadás éve: 2010
Hossz: 363 oldal

Karen Marie Moning: Keserű ébredés

"Tündérkrónikák 1.
MacKayla Lane Georgiában élő kisvárosi lány. A vihogós csitri egyszeriben komor felnőtté válik, amikor értesül Írországban tanuló nővére, Alina meggyilkolásáról. Mobiltelefonjáról meghallgatja testvére utolsó, kétségbeesett és rejtélyes üzenetét. Dublinba utazik, hogy a számára felfoghatatlan, misztikus nyomokat követve eljusson Alina gyilkosáig, és bosszút álljon rajta.A válaszok keresése közben azonban nemcsak nővére titokzatos életének, szerelmének és halálának részletei tárulnak fel előtte lépésről lépésre, hanem az ír város ódon falak mögötti, láthatatlan árnyékvilága is. Az ijesztő események sodrában rá kell döbbennie, hogy a múlt egymással is könyörtelen harcban álló furcsa figuráinak mesterkedéseit csakis akkor képes túlélni, ha megtanulja használni újonnan felfedezett adottságát, amelynek révén betekintést nyerhet a tündérek veszedelmekkel teli világába. A veszélyek leküzdésében segítőtársa is akad a kiismerhetetlen könyvesbolt-tulajdonos, Jericho Barrons személyében.
A nagy tudású férfi történetei révén érti meg, hogy ha nem sikerül megakadályozni a tündérek és az emberek világát elválasztó falak teljes leomlását, akkor az emberiség jövője reménytelen. Mac fokozatosan tudatára ébred, hogy miféle küldetésre fi gyelmeztette őt Alina abban a bizonyos utolsó üzenetben. Neki kell megtalálnia az ősi Sinsar Dubh-t, a Sötét Könyvet, mert aki először szerzi meg a Tuatha Dé Danaan félelmetes erejű relikviáját, az mindkét világ ura lehet.
Mac úgy tervezi, hogy a nyomozás után nyomban visszatér az ő kellemesen provinciális, jelentéktelen kis szülővárosába, és igyekszik elfeledkezni mindenről, ami Dublinban történt vele. Hogy végül mégis a maradás és a további kutatás mellett dönt, abban Jericho Barronsé a főszerep. Kettejük közös próbálkozásának sikeréért azonban már a hamarosan megjelenő folytatás olvasása közben izgulhatunk."

Egyszer valamiért nagyon rá voltam kattanva,hogy én el akarom ezt olvasni,aztán valahogy abbamaradt ez a kényszer.De most újra előjött szerencsére.

A történetet a fülszöveg elég jól vázolja,sőt szerintem túl sokat is mond.Szóval maga az alap nem lenne valami nagy újdonság,szokásos "lány meglátja,hogy fantasylények szaladgálnak köztünk ...stb",az hogy most tündér-e vagy vámpír,lényegtelen.Egy jó pontot itt azért adnék neki,mert a tündérek kasztjait egész jól ki voltak építve.

A főszereplők jól meg vannak formálva,a többiek eléggé háttérbe szorultak,de őszintén nem is hiányoltam őket.Mac kezdeten egy olyan "rózsaszín a kedvenc színem,imádom a csajos dolgokat" lány,de szerencsére,ahogy haladunk a történetben egyre inkább kezdi ezt elhagyni és komolyodik.Egy két rész után még meg is fogom szeretni.
És most jön a nagyágyú Jericho Barrons.Valahogy annyira jól sikerült karakter,hogy szinte kimászik a könyvből.Sokszor annyira bunkó,hogy az már fáj,de mégis szeretjük.Az,hogy jól néz ki és még minden helyzetben van valami ötlete az csak a ráadás.

Moning stílusa,valahogy olvastatja magát,nehéz letenni.Egy dolog volt,amit furcsálltam olvasás közben,és még most is mosolygok ha erre gondolok: szexel ölő tündér :D hát ezzel nem igazán tudtam mit kezdeni :D (SPOILER azokat a jeleneteket sem igazán éreztem szükségesnek,amikor V'lane miatt Mac nekiáll vetkőzni és egyéb dolgokat csinálni... SPOILER)értem én,hogy azt a fajta közönséget akarja megcélozni,mint a Singh könyvek,de szerintem a Keserű ébredés e nélkül is megállná a helyét,hiszen a stílusa nagyon jó,a nyomozós rész érdekfeszítő,Barrons pedig visz mindent.

Mindent összevetve nekem tetszett,és a folytatás nálam kötelező lesz.

U.I: a magyar borító is szép - odavagyok a régi, díszes utcai lámpákért - de a külföldinek ez a változata ami itt alul van,ez valami gyönyörű,pláne,hogy milyen szép kék :)


5/4.5

Eredeti cím: Darkfever
Fordító: Laskay Ildikó
Kiadó: Kelly Kiadó
Kiadás éve: 2010
Hossz: 302 oldal

Chris d'Lacey: Tűzcsillag

"David Rain ennél jobban már nem is érezhetné magát: expedícióra indul az Északi-sarkra és könyvet ír. A jeges éghajlaton David belekezd a mesébe medvékről, sárkányokról és a rejtélyes tűzcsillagról. Hamarosan rájön, hogy a mese a való élet tükre, és hogy egy régi ellenség közeleg. David vajon meg tudja akadályozni a gonosz tervet? Vagy az emberek világát pusztulás fenyegeti?"

Nagyon vártam ezt a részt,mert a második után egyre inkább kíváncsi voltam mit hoz ki ebből d'Lacey.Most is így érzek.

A történet egyre jobban kezd bonyolódni-sajnos már rég olvastam a 2.részt,ezért akadtak gondjaim hogy most mi van-és az figyelmem pedig egyre jobban le tudta kötni.
Nem részletezném sztorit,mert biztos elszólnám magam,és be kell valljam,néhány részlettel magam sem vagyok tisztában.De ennek ellenére azért egész jó volt,sok csavar volt bent amire nem is számítottam,és ez nálam már jó pont.

A szereplők még mindig szerethetőek,bár egyre inkább távolabb kerültek tőlem.Már nem volt olyan bensőséges a leírásuk,inkább a történések kaptak nagyobb hangsúlyt.Lehet ezért van az,hogy a nagy kedvencek a sárkányok és a jegesmedvék voltak ezúttal,de ők nagyon.

A stílus továbbra is magával ragadó,bár sokat vesztett a humorából,amit nagyon is hiányoltam.Mig az első két kötetet nyugodt szívvel ajánlottam kisebb gyerekeknek is,mostanra már inkább a 12-14 éves korosztályt mondanám rá.
Egy dolgot eléggé furcsálltam SPOILER ugye elég sok szereplőt megöl az író,legyen az állat vagy ember -biztos Martin-szindrómája van- nem igazán érzem át ezeket.Például a legvégén,a főhős halála nekem túl gyors volt,egyszerűen fel se fogtam,hogy mi van,erre már otthon voltunk.Igazán hagyhatott volna egy kis időt a drámázásra.E mellett Zanna is gyorsan lezavarja a gyerek témát.És az egy picit zavart,hogy majdnem mindenki bevizelt félelmében.És ezt most szó szerint értsük.SPOILER

Összességében elég jó volt,és egyre érdekesebb a sorozat,bár nem tudom ezt hogyan lehet folytatni,mindenesetre sikerült neki ugyanis még 3 rész van ez után,amiket már nagyon várok.


5/4.5

Eredeti cím: Fire Star
Fordító: Gazdag Tímea
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2011
Hossz: 416 oldal

Madarat tolláról... (4)

Januári zárás

Hát igen,ez a hónap kicsit zűrös volt.Sajnos nem sok időm volt a blogra és az olvasásra ,és valószínű hogy ezek után sem lesz túl sok.Szerintem ennek tudható be,hogy elfeledkeztem a blogom első szülinapjáról ami 18.-án volt.Ebben az egy évben kb. 105 bejegyzés született és igaz,hogy csúszásokkal,de folyamatosan lesznek is (remélhetőleg)

De visszatérve a januárra.Öt könyvet olvastam el,és nagyon jól halad a "csak akkor vehetsz könyvet,ha nincs már mit olvasnod" kúra a hörcsögmód elkerülésére,igy csak egy könyvet vettem,egy pedig recikönyv.


Az Emerson és Tsa. Lezsák Leventétől a reci, a másik pedig újdonsült szemem fénye,amire már nagyon fájt a fogam,most már csak időt kell szakítani az olvasásához.




(csak azért mert annyira tetszik :D )

Jeff Kinney: Egy ropi naplója – Az utolsó szalmaszál

"Nézzünk szembe a tényekkel: Greg Heffley soha nem változik meg. Valaki igazán elmagyarázhatná ezt Greg apjának is.
Frank Heffley úgy dönt, hogy meg kell edzenie a fiát, ezért beíratja sportolni és más „férfias” tevékenységre is.
Persze Greg könnyedén áthúzza apja terveit. De mikor az apja megfenyegeti, hogy katonaiskolába adja, Greg rájön, hogy össze kell kapnia magát…különben szedheti a sátorfáját."

Hát igen,ez már a sorozat harmadik darabjai,és már kétszer leírtam,hogy miért tetszik,miért nem,úgyhogy most nem fogom még egyszer.
Ez a rész kicsivel jobban sikerült,mint az előző,eredetibb részletek vannak benne,és lassan már Greg is abba a korba ér,ahol már elkezd érdeklődni az ellenkező nem iránt,ami újabb vicces szituációkat hoz.És ahogy észrevettem,főszereplőnk kezd egyre jobban hasonlítani Rodrick-hoz,egyszóval kamaszodik.
Összességében ne olyan vészes a sorozat,de azért nem is dobok hátast tőle.Ennek ellenére a többi részt is elolvasom majd,mert azért jó kikapcsolódás :)

3.5/5

Eredeti cím: The Last Straw
Fordító: Szabados Tamás,Rindó Klára
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2010
Hossz: 216 oldal