Gayle Forman: Ha maradnék

"Képzeld el, hogy mindened megvan, amiről csak egy lány álmodhat. A szüleid jó fejek, mindig megértenek és melletted állnak. Az öcséd a legédesebb kiskölyök a világon. A város legígéretesebb rockbandájának frontemberével jársz, aki nem elég, hogy eredeti és különleges, de imád is téged. A zenei tehetséged szélesre tárta előtted a világ kapuit.

Képzeld el, hogy aznap, mikor leesik az első hó, mindezt elveszítheted.

Amikor életedben először kell komoly döntést hoznod, nem áll melletted senki, akitől segítséget remélhetnél. Élet és halál között kell választanod. Az életed soha nem lehet olyan, mint amilyennek ismerted. A halálról semmit sem tudsz.

Te mit tennél? Harcolnál vagy feladnád? Mennél vagy maradnál?"

Sok jót hallottam a könyvről,ezért keresni kezdtem a könyvtárban,aztán múltkor pont bent volt, így ki is hoztam gyorsan.

Biztos nem fogtok sokan szeretni érte,de nekem nem nagyon jött át.Lehet,hogy nem voltam olyan hangulatban,vagy nem tudom mi volt a gond,de nem.Azt el kell ismernem,a stílusa jó,könnyen olvasható.
De sem a szereplők,sem a történet nem fogott meg igazán.Szerintem egy ilyen típusú történetnek olyannak kellene lennie,hogy utána még napokig ezen rágódjak,de ezt nem sikerült elérni nálam.
Aztán volt pár dolog ami igazán zavart.Először: értem én,hogy azt akarta érzékeltetni,hogy a zene milyen fontos Mia életében,de ez nekem kicsit erőltetett volt.Nálam ott lépte ezzel túl a határt,amikor Mia és Adam a szobában "játszanak".Most komolyan,ki élvezi azt,hogy egy vonót húzogatnak a mellén? Nem mellesleg szerintem a vonónak sem tesz jót.

Aztán nem árulok el nagy titkot azzal,hogy balesetet szenvednek.De hogy Mia ne haragudna a baleset okozójára?Még egy kicsit sem? Na itt tényleg valami gikszer van a lány fejében.Minden ember ilyen esetben haragszik,még akkor is,ha nem ismeri be magának.
Ott volt még a zenetáboros rész.Volt egy fiú aki 13-14 éves,és már évek óta tudták róla,hogy meleg.Na ne akarja nekem megmagyarázni,hogy egy gyerek ennyi idősen már ezt el tudja dönteni.
A borítót pedig nem tudom,hogy lehetett ennyire elszúrni.A megalkotója amúgy igen egy kaptafára dolgozik,mert ezeket a borzalmas nyilakat sosem tudja elhagyni :S

5/3.5

Eredeti cím: If I Stay
Fordító: Rudolf Anna
Kiadó: Ciceró kiadó
Kiadás éve: 2011
Hossz: 256 oldal

George R. R. Martin: Kardok vihara

"Az első részben, a Trónok harcában megismertük Westeros ősi királyságát, amelyet a könyörtelen hatalomvágy taszított hanyatlásba. A Királyok csatájában kiéhezett ragadozóként söpört végig az uralkodóját vesztett birodalmon a háború, a mágia és az őrület. A Kardok vihara képes még tovább fokozni a feszültséget és még sokkolóbbá tenni Westeros történetét: most közeledik tetőpontjához a hatalomért folytatott embertelen küzdelem. A megosztott, megtépázott királyság eddigi legszörnyűbb ellenségével kénytelen szembenézni, amely a síron túlról érkezik... "

Hosszas kényszerpihenőm után újra itt vagyok egy rakás elmaradással a nyakamon :S Az első a sok közül a Kardok vihara,amit már nem is tudom,hogy mikor fejeztem be,azt meg végképp nem,hogy mikor kezdtem.
Az előző rész után,ami folytatásért kiáltott,egyértelmű volt hogy belevetem magam a több ezernyi lap közé.Igen,mint lentebb is látható a könyv kicsivel több mint 1200 oldal,amit külföldön ketté is vettek,de nálunk az alexandra úgy gondolta,hogy olvasás közben gyúrjunk egy kicsit tricepszre is, így egybe van az egész,és hatalmas a könyv vastagsága.Ez volt az egyik okozója annak,hogy eléggé lassan haladtam vele.A másik pedig az,hogy nem látom a fényt az alagút végén(szerintem már Martin sem).Tudom,én is nagyon élvezem az olvasást,csak az van,hogy azért szeretem tudni,hogy valaminek mikor lesz vége,ha lesz-e egyáltalán,mert ugye már a jó öreg Martin sem lesz fiatalabb.És kicsit olyan,mintha minden napot le akarna írni.Ez az egyik dolog,amit kifogásoltam a könyvben.

A másik az volt,hogy most már akkora kavarások mennek,annyi embertelenség,hogy lassan elmegy a kedvem az élettől.Ned,hiányzol :(
Aztán közölje valaki Martin bácsival,hogy ha legközelebb főszereplőgyilkolhatnékja támad,inkább szedjen hangyát bokszkesztyűvel.

Most úgy tűnik,hogy nem tetszett a könyv,de erről szó sincs.Még mindig a szívem csücske.Pláne,hogy egyre jobban előjönnek a fantasy elemek,amiket én nagyon de nagyon szeretek.Daenerys sárkányai egyre több szerepet kapnak,alig várom,hogy felnőjenek végre.A Falon túli világ nekem nagyon tetszik,a kis fagyos hangulatával és vadságával.

Ismét kaptunk pár új szempontkaraktert,úgy mint Samwell és Jaime.Az utóbbi bekerült a "komálom őket" csapatba.
A többi kedvenc még mindig megmaradt.Jont még mindig imádom,a Vérebet szintúgy.És most már Sansa is csapattag lett végérvényesen.Örülök neki,hogy már nem olyan naiv.Arya "kis kalandjai" Joné után a leginkább vártak számomra.Catelynnel történtek nem zavarnak,sose kedveltem.De Robb és Szürke Szél :S Martin,te szadista állat!
Daenerys is kezd kikupálódni,bár nagyon sok hülyeséget csinál,egyedül a rabszolgás makulátlanos húzása volt az,amit én is pont így csináltam volna.
Sok kritikában láttam leírva,hogy mennyire jó az a rész amikor Sansa hóból megépíti Derest.Azt gondoltam "Úgyanmár, ne legyetek ilyen érzelgősek!" Aztán mikor elkezdtem olvasni a fejezetet,teljesen átéltem a helyzetet.Annyi,de annyi megpróbáltatás,árulás után,már semmi sem lesz a régi.Komolyan,majdnem elsírtam magam.Még most is elszomorodok,ha rágondolok : ( Ez szép volt Martin.

Ja, és vissza kell vonnom egy megjegyzésem,amit az első rész kapcsán tettem.Aki olvassa az epilógust,az megérti :D

5/5

Eredeti cím: A Storm of Swords
Fordító: Pétersz Tamás
Kiadó: Alexandra kiadó
Kiadás éve: 2009
Hossz: 1214 oldal

Maggie Stiefvater: Shiver - Borzongás (újraolvasás)

"A hideg – Grace évek óta figyelte a házuk mögötti erdőben élő farkasokat. Egy sárga szemű farkas – az ő farkasa – visszanéz rá. Nagyon ismerős, de nem tudja, miért.
A forróság – Sam két életet élt. Farkasként néma társa a lánynak, akit szeret. Aztán egy rövid ideig minden évben emberként, aki nem meri megszólítani Grace-t… Egészen mostanáig.
A borzongás – Grace és Sam számára a szerelem mindig távoli volt. De amikor már kimondták, nem takargathatták tovább. Samnek küzdenie kell, hogy ember maradjon – és Grace harcol, hogy megtartsa a fiút – még ha ez a múlt sebeit, a jelen törékenységét és a képtelen jövőt jelenti is…"

Emlékszem annak idején mennyire vártam,hogy megjelenjen,mert ugye a megjelenést nem is tudom,hogy hányszor tolták el,de megérte várni rá.Már majdnem tél volt mikor olvastam,és nagyon jó volt az egész hangulata,csak ahogy múlt az idő ez elhalványult bennem,de amikor egy hete kinyitottam a könyvet,és megéreztem az illatát-még mindig olyan,mintha új lenne-újra visszajött a hangulat,és nagyon sok mindenre emlékeztem a 2 évvel ezelőtti gondolataimra.
Most valahogy olyan hangulatom volt,hogy valami romantikus,igaz szerelmes történet kell nekem.Tudtam,hogy mit kell választani :)

Annyi mindent tudnék róla írni-és nagy a valószínűsége,hogy a felét elfelejtem majd megemlíteni-de azért próbálok tömör és érthető lenni.

Ha valaki egy nagyon eseménydús,pörgős könyvre vágyik,az ne álljon neki a Shivernek."Az a lényeg,ahogyan hangzik.Nem csak az,mit jelent." Számomra a stílus pótolja az akció hiányát.Annyira szépen ír le hétköznapi dolgokat,a nehezen megfogható és érthető dolgokat oly módon nevez meg,hogy könnyebben megérthessük pl.: télízű .Nekem ez annyira tetszett,és arra emlékeztettet,mikor nem tudom leírni azt az illatot,ami az eső előtt van,egyszerűen esőszagú.Nem csak az érzéki benyomásokat fejezi ki ilyen módon,de egy-egy helyszínt,tájat is,ezáltal jobban átérezhetőek az általuk keltett érzések.

Sokan biztos azt mondják ez is a szokásos "különleges fiú-hétköznapi lány" szituációs könyv,ami csak minimálisan igaz,mert itt egyáltalán nem ezen van a hangsúly.Számomra itt ésszerűbb volt az,hogy a főszereplők egymásba szerettek,nem csak "jön az új diák,és hú de szerelmes lettem belé",hanem a kezdeti vonzalom után megismerkednek egymással,és ez azért egy kis időbe telik.

A szereplőkről: sokan kifogásolják Grace szüleinek viselkedését,ami érthető is,mert ez engem is kicsit zavart,hogy nem veszik észre,hogy eggyel többen vannak a házban,de a tény az,hogy vannak ilyen szülők-"Olyanok voltak,mint a szorgos,kis agyatlan madarak,akik ki-be röpdösnek a fészkükből a nap vagy az éjszaka minden órájában,annyira elfoglalva a fészeképítés örömével,hogy nem veszik észre,hogy már évek óta üresen áll." -és e nélkül egy csomó jelenet nem jöhetett volna létre :)
A mellékszereplőknek is van jellemük,kinek erősebb,kinek gyengébb.Közülük talán Isabelt kedveltem meg a legjobban a bunkó modora ellenére.Még jó,hogy a következő részben ő is szempontkarakter lesz.
Grace maga a megtestesült gyakorlatiasság.Mindennek értelmet keres,és nehezen engedi el magát,az érzéseinek nem nagyon akar engedni.Semmi bajom,nincs vele,csak egyszerűen nem került olyan közel a szívemhez.
Vele szinte tökéletes ellentétben áll Sam.Az érzései vezérlik,gyengéd típus,és tipikus művészlélek,aki az általa alkotott dalokon,verseken tudja magát legjobban kifejezni és megértetni.(Valahogy mindig az írónő jutott róla eszembe,aki szintén művészlélek.)Számomra ő a kedvenc karakter,vele tudtam legjobban azonosulni.

Végül pedig a borító.Ideraktam le az angol verziót,de nekem az valahogy nem nagyon jön be.Az amerikai változat-amit szerencsére megtartott a kiadó- egyszerűen gyönyörű!Egész nap csak nézegetném,és annyira illik a könyv hangulatához.

Összességében nem véletlenül lett ez az egyik kedvenc könyvem,mert ha másodszori olvasásra is ugyanúgy le tud kötni,mint először, akkor Maggie tényleg tud valamit.Ez a könyvsorozat hivatalos oldala,ahol megtaláljuk a külföldi kiadások borítóit-van egy két gyöngyszem köztük :) - vagy a dallistát,amit Maggie ajánl a könyvhöz.http://maggiestiefvater.com/shiver/

U.I.:találtam egy képet amin Maggie 2 rajzolt farkasa van,csak amíg nem jó a számítógép addig nem tudom feltölteni :S

5/5*

Eredeti cím: Shiver
Fordító: Gazdag Tímea
Kiadó: Könyvmolyképző kiadó
Kiadás éve: 2009
Hossz: 326 oldal

Megkésve bár... de lezártam a szeptembert is

Ez a hónap már nem igen kedvezett a könyvolvasásnak,ugyanis itt van újra az én örök ellenségem... az iskola!Semmire sincs nagyon időm,mindent csak félbehagyok,és egy újba kezdek egy kis izgalom reményében :( De remélem hogy ez majd változni fog,vagy ha nem,akkor teszek róla :D

Szóval 8 könyvet sikerült elolvasnom,voltam könyvtárban is,igaz csak egyszer.A kölcsönzött könyvekkel is leég jól állok, 5-ből 3-at kiolvastam,és valószínű,hogy a Forrest Gumpot félbehagyom,mert nagyon nem az amire számítottam :S Előjegyeztem Az időutazó feleségét,de még mindig nem vitték vissza,és én már kezdek mérges lenni,mert ezért nem vettem meg(meg mert most szűk a "gatyó szíj" )

És amiért vállon veregetés jár az az,hogy csak egy könyvet vette,és az is képregény.

James Herriot: Apraja-nagyja megbabonázott - Állatorvosi pályám kezdetén

"J. Herriot önéletrajzának egy részét már jól ismeri a magyar olvasók nagy tábora. A Gondolat Kiadó most az autobiográfia első részét, a pályakezdő fiatal állatorvos legelső éveit felidéző novellákat adja közre. A szerző nemcsak a gyógyításnak, a tollnak is jeles mestere. Az egyes fejezetek rendszerint egy-egy farmernél tett látogatást, kalandos, nem egyszer izgalmas műtéteket, kezeléseket örökítenek meg. Bepillantást nyerhetünk a yorkshire-i farmerek életmódjába, megismerkedhetünk sajátos erényeikkel, hibáikkal, de feltárul előttünk három fiatal állatorvos magánélete is. Herriot önmagát sem kíméli, amikor őszintén beszámol tévedéseiről, nevetséges helyzeteiről. Herriot kitűnő ember- és állatismerete, humánuma és humora átsüt könyvének minden fejezetén. A karakterek a történet során bomlanak ki, s Herriot szeretetteljes humorral világítja meg egyik-másik jellemző vonásukat. Szinte minden történetének megvan a helyzet- vagy jellemkomikumból adódó humoros csattanója."

Molyon láttam,hogy az egyik kihívásban Herriot könyveket olvasnak(azóta én is részt veszek a kihíváson)és gondoltam utána nézek.Nagy öröm volt látni,hogy nem más ő mint az egyik leghíresebb állatorvos(én is az szeretnék lenni :D , így egyből kihoztam a könyvtárból az egyik könyvét.

A történet maga ott indul,hogy James-t felveszik segédorvosnak,és innentől a főbb eseményeket több apró történettel körülszőve ismerhetjük meg.Ezekből a tapasztalatokból sok mindent megtudtam az akkori állatorvosi szakma szépségeiről és nehézségeiről.
Volt bent egy kis "szerelmi szál",tanulság,gyönyörű tájleírások és nagyon sok humor.Ez utóbbi nekem nagyon tetszett,főleg a fura helyzetekből adódóak.

A könyveben szereplő emberek roppant szerethetőek.Siegfried a maga hulla-nyugodt,"egyszer ezt mondom de aztán az ellenkezőjét", "sármos vagyok de nem tudom" módján nagyon rendes ember,de sokszor agyon tudtam volna ütni.
Tristan ha nem lenne ki kellene találni.Murphy az összes törvényét róla írta,mert amit el lehet rontani,azt el is rontja.És ha kilátástalan helyzetbe kerül,csinál magának még nagyobb bajt (pl.: kocsis eset;az állattenyésztés rejtelmei),de ezek ellenére mindig valahogy kimászik a bajból,vagy kidumálja magát(valahogy magamra ismerek XD ) Maga James is egy fazon,ezt nem tagadhatjuk.És ne feledkezzünk el völgységi emberekről sem (a pofátlan nem fizet,de a kolbásznak megkéri az árát)

Összességében nagyon tetszett a könyv,a szerző további írásait is keresni fogom majd.

U.I.: a képet(jobbra fent) a netről szedtem,és ha minden igaz,akkor a Herriot múzeumot ábrázolja,ami a rendelő volt régen.

5/5

Eredeti cím: All Creatures Great and Small
Fordító: Szász Imre
Kiadó: Aqua kiadó
Kiadás éve: 1996
Hossz: oldal